A beszéd művészete [antikvár]

Részlet a kötetből: "Az emberi gége a legtökéletesebb hangszer. Muzsikája ezernyi változatú. Grandiózus bőkezűséggel szerelte fel a teremtés. A fölséges instrumentum húrjai mindenre képesek. A nagybőgő mélységéből a hegedű üveghangjainak magasságába, az oroszlán morgásától a fülemile csattogó füttyéig, könnyen száll fel az emberi hang. És e két szélsőség között ott van még egy egészen, sajátos muzsika: a beszéd, amely az örökös mindennapi használatban megszokottá válik, közömbössé lesz, elveszti zenei, művészi jellegét. Beszélünk, mert hiszen Isten úgy teremtette az embert, hogy beszélni tudjon. És mégis - néha - hallunk beszédet a szószékről, katedráról, színpadról, mely különös módon hat reánk. Zeng a hang, csengenek a gyönyörűen, plasztikusan kiejtett szavak, a gondolat e repülőgépei, és gyönyörűséggel hallgatjuk a beszéd muzsikáját, és szívjuk be az eszmei tartalom szépségeit."