A magyar helyesírás szabályai [antikvár]

Mikor a M. T. Akadémia 1830-ban megkezdette működését, első teendője az volt, hogy a saját kiadványaiban használandó írásmód megállapítására egybeállítsa a helyesírás főbb szabályait. E szabályoknak sűrű egymásutánban megjelent újabb és javított kiadásai nemcsak az Akadémia munkálatainak helyesírásában teremtettek egységet és következetességet, hanem irodalmunk többi termékének is irányt adtak és nagyrészt megszüntették az addig uralkodott tarkaságot és következetlenséget. A javítások és módosítások iránya mindig az volt, hogy az újabb irodalmi fejlődésből elfogadja mindazt, ami célszerű és észszerű, s a nélkül, hogy a további fejlődésnek, főképen pedig az egyszerűsítésnek útját állná, biztos vezérfonálul szolgáljon a helyesírásnak nem is annyira tudományos, mint inkább gyakorlati természetű kérdéseiben.A M. T. Akadémia legutóbb 1901. februárius hó 25-i ülésén adta ki a helyesírás átvizsgált és módosított, sok pontjában egyszerűsített szabályait.Az azóta elmúlt idő folyamán azonban még erősebben jelentkezett az a törekvés, mely a helyesírás fokozottabb egyszerűsítését tűzte ki céljául. Ebben a tekintetben legnagyobb hatása volt annak a szabályzatnak, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1903. március hó 14-én 862. szám alatt kelt rendeletével kiadott s az ország iskoláiban kötelezővé tett. Ez az úgynevezett iskolai helyesírás főelveiben megegyezett az akadémiaival, t. i. abban, hogy alapul a kiejtést, a szóelemzést és a hagyományt vette, de a részletekben több egyszerűsítő módosítást tett. Ezek főképen: 1. az egyszerű c írása cz helyett; 2.a kétjegyű betűknek hangnyujtáskor a ragozott alakokban is egyszerűsített, ú. n. csonkított írása (vesszük, e h. veszszük); 3. a nyomósított személyragos ragoknak a névmással, a vonatkozó névmás elemeinek, továbbá az a mutató névmásnak a névutóval való egybeírása (énnekem, tetőled; aki, ami; amellett, amiatt); 4. az idegen szavak magyaros írásának majdnem korlátlan kiterjesztése.