A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei [antikvár]

Ez a tankönyv a kommunikáció (és jelentó's részben a tömegkommunikáció) ki nem mondott üzeneteivel foglalkozik. Mindabban, amit közlünk, lehetnek kifejtett, világosan kimondott, a kontextusból konvencionálisan kikövetkeztethető (explicit) tartalmak, és olyanok is, amelyeket csak közvetve, rejtetten, a kontextus alapján konvencionálisan nem kikövetkeztethetően (implicite) tartalmaznak üzeneteink. Vannak tudatos közléseink, de különféle megnyilvánulásaink során számos olyan információt is adunk magunkról és hátterünkről, ami nem állt szándékunkban, és számos olyan jelzést is kibocsátunk, amelynek nem is vagyunk tudatában. Van verbális nyelvünk, de több nem verbális nyelvet is használunk (a testmozgás, a gesztusok, a mimika, a zene, a képek, a tárgyak nyelvét). Számos megnyilvánulásunk lényegét sosem foglaljuk szavakba, de nagyon sok ilyen jelzés látható. A vizualitás nyelve, amely az írás előtti kultúrákban nagyon nagy szerepet játszott, a 20. században, a film, a televízió és a komputermonitorok korában újra vagy sosem látott mértékben előtérbe kerül; a vizuális információk aránya rendkívüli mértékben megnövekszik. Beszélt nyelvünk is állandó meglepetésekkel szolgál. A szavak jelentését többé-kevésbé ismerjük, használjuk. Ám a beszéd szófüggönye mögött számos mögöttes, gyakran szimbolikus információt is találhat, aki a nyelvet több síkon is megpróbálja értelmezni. Közléseink ki nem mondott, nem szándékos, nem tudatos, mögöttes tartalmai (és ezek között a vizuális nyelv elemei) - a kommunikációnak elsősorban ezek azok az oldalai, amelyekkel a következőkben részletesebben foglalkozunk.