Kommunikációelméleti szöveggyűjtemény [antikvár]

ELÖLJÁRÓBAH AZ OLVASÓHOZ Ez a tömegkommunikáció- és propagandaelméleti szöveggyűjtemény magyar nyelvű, a nem túlzottan bőséges, szakirodalmi termés első "összegereblyézé-nek" eredménye. Semmikép sem szabad tehát ezt az olvasókönyvet a tömegkommunikáció és a tömegbefolyásolás minden lényegesebb elvi-elméleti problémájára kitérő szövegek didaktikai szerkezetbe rendezett gyűjteményének tekinti. Összeállításával a szerkesztők csupán arra törekedtek, hogy egyrészt egy már a jelenlegi tanévben is használható segédkönyvet adjanak az Ujsági-róiskola hallgatóinak kezébe, másrészt pedig hogy, olyan szakirodalmi törzsanyagot hozzanak össze, amelynek terjedelme, szerkezete a következő tanévek tapasztalatai alapján könnyen kiegészíthető. A válogatás egyik szempontja az volt, hogy a tanulmányok nagyjából -egészében simuljanak az Ujságiróiskola tömegkommunikáció-elméleti tanfolyamainak szerkezetéhez. Emiatt tagozódik az anyag - a bevezetésen kivül -négy nagy részre. Az első a kommunikáció - és ennek egy speciális esete: a tömegkommunikáció - néhány elméleti problémáját közeliti meg. A második rész a tömegkommunikáció egyik alapfunkciója, a tömegbefolyásolás kérdéseit feszegeti, mig a következő a másik jelentős alapfunkcióval, a kultura terjesztésével, továbbításával foglalkozik. Végül az utolsó gondolatkör annak a "közegnek" néhány elvi vonatkozását öleli fel, amellyel a tömegkommunikáció dolgozik: vagyis a közvélemény alakulásának, formálódásának problémáit. A szöveggyűjtemény - mint az Ujságiróiskolán folyó tömegkommunikációelméleti oktatás is - szociológiai és pszichológiai beállítottságú. Ezért a sajtó, a rádió, a televizió gazdasági vagy jogi problémáival foglalkozó cikkek, a tömegkommunikáció történeti vonatkozásait elemző tanulmányok nem kerültek bele a válogatásba. A szerkesztésnél ugyanakkor törekedni kellett arra is, hogy a cikkek, tanulmányok saját társadalmunk kommunikációs rendszerének a polgári társadalmakétól minőségükben különböző jegyeit is segítsenek felszinre hozni. Ezért, jóllehet a sajtó, a rádió, a televizió, a propaganda empirikus kutatása a polgári társadalmakban már több évtizede folyik, s e tevékenység eredményeit magukba foglaló bibliográfiák sok-sokezer cimre terjednek ki, összeállításunkban csupán hat tanulmány szerepel polgári társadalmakban élő társadalomkutatók tollából. 7