Magyar nyelv és kommunikáció 9. - Munkafüzet [antikvár]

Részlet: "A felvilágosodás és a reformkor hatására több mozgalom tűzte ki céljául nyilvános közkönyvtárak létrehozását. Ezt a szerepet kezdetben a különféle összetételű kaszinók gyűjteményei és a falusi, városi olvasókörök töltötték be. A 19. század folyamán folytonos könyvtári munkát és fejlődést, szélesebb körű közművelődési ismeretterjesztést szinte csak az egyházi iskolákban, különösen pedig a protestáns oktatási intézményekben figyelhetünk meg. 1902-ben a Fővárosi Közgyűlés úgy határozott, hogy a tulajdonában levő két könyvtárat egyesíti Fővárosi Könyvtár néven, s gyűjtőköréül a közigazgatási és várostörténeti műveket jelölte meg. Szabó Ervint (1877-1918) nevezték ki első vezetőjéül, aki hamarosan befejezte a két állomány egyesítését, a gyűjtőkört kibővítette a társadalomtudományokkal. Szervezeti és működési példaként az angolszász public library (közkönyvtár) elvét igyekezett meghonosítani: tudományos művek mellett ismeretterjesztő és szórakoztató anyagot is elhelyezett a szabadpolcos rendszerben; a központi állományt kiegészítve, hálózatként fiókkönyvtárak létesítését tervezte. Nagy hangsúlyt fektetett a gyors és pontos tájékoztatásra, folyószámos raktározási rendet és a tudományok egy bizonyos hierarchiája szerint tizedes szakrendet alkalmazva. A könyvtár ma első vezetője nevét viseli."