Tanári kézikönyv a gyorsírás tanításához [antikvár]

Munkám az 1977-ben megjelent főiskolai jegyzetemtől több tekintetben egészen eltér, más az arculata. Az azóta eltelt több mint tíz év alatt folytatott vizsgálódásaim nyomán elhagytam olyan fejezeteket, amelyeket ma már kevésbé érzek lényegesnek, és pótoltam azokat részben új témákkal, részben eddigi témáknak újszerű kibővítésével. Két vezéreszme húzódik végig a munkán. Az egyik a tanulók aktivizálása, gondolkodtatása, öntevékenységre nevelése, a másik - a tehetséggondozás bővebb kifejtése mellett - a közepes és főleg a gyenge tanulók felkarolása, felzárkóztatása. Ennek megfelelően összegyűjtöttem azokat az eljárásaimat, amelyekkel a gyenge tanulóknak sikerélményt igyekeztem nyújtani. Ez a pedagógiai pszichológia tanítása alapján is rendkívül fontos, mert a gyenge tanuló a sikerélmény hatására nemegyszer szárnyakat kap, és kisebbrendűségi érzésétől felszabadulva eléri legalább a közepes szintet. Sokat foglalkoztam azzal, hogyan lehetne megkönnyíteni főleg a gyengék számára egyes tanulási egységek megértését és megtanulását. Ebben segítségemre volt, hogy közel hatvan év távlatából is jól emlékszem arra, hogy nekem is mik okoztak nehézséget és hogyan küzdöttem le azokat. A szakirodalomból igyekeztem minél többet megörökíteni abból, aminek közkincsnek kell maradnia: elsősorban a legnagyobb tanítómesternek, Radnai Bélának az útmutatásait, de ide tartozik még sok más tanári megnyilatkozás is, amelyet részben publikációk, részben kéziratok alapján ismertetek. Mindezt kiegészítettem a saját vizsgálódásaim eredményeivel, mindazzal, ami ötven év alatt leszűrődött bennem, továbbá a pedagógiai pszichológia legnagyobb hazai személyiségeinek munkáiból vett idézetekkel. Teljességre nem törekedhettem.