A magyar nyelv [antikvár]

Napjainkban roppant haladást tett a tudománynak népszerűsítése Számos intézet és egyesület, számtalan író és fölolvasó - hivatott is, hívatlan is - foglalkozik azzal, hogy a tudomány aranya aprópénzre váltva jusson forgalomba. Két haszna van e mozgalomnak. Egy az; hogy mindnyájan fogalmat alkothatnak magunknak a különböző ismeretágak céljairól és eredményeiről, az emberi szellemnek hatalmas alkotásairól, s így mindig méltóbb gyermekei lehetünk sokoldalú és fölvilágosodott korunknak. Más az, hogy a tudománynak népszerűsítője sokszor egy-egy hallgatója vagy olvasója lelkében termékeny talajra hullatja a tudomány magvát, s ez aztán terebélyes fává nőve, új meg új gyümölcsöket terem. Azonban ez a népszerűsítő működés többnyire csak a természeti és műszaki tudományok mezején mozog, s ami e kézzel fogható és szemmel látható dolgokon kívül vagy fölül esik, az nem igen köti le a nagyobb közönség érdeklődését. Hálátlanok vagyunk különösen az emberi lélek iránt, melynek amaz ismereteket és találmányokat köszönhetjük, s nem érdeklődünk eléggé a léleknek élete és története iránt. Pedig vannak tudományágak, melyek a legkönnyebb és legérdekesebb úton ismertetik meg velünk a lélek világát: a történettudomány, az irodalomtörténet, a néprajz és néptan, - s ezek közé számíthatjuk bátran a nyelvtudományt is.