A magyar nyelv [antikvár]

A nyelvnek nincs olyan törvénykönyve, mely paragrafusokba szedve megállapíthatná, mit hogyan kell mondani, s minden egyes felmerülő esetben tájékoztatna, hogy mi a helyes, mi a helytelen. Az élő nyelv nem megállapodott rendszere a szabályoknak, melyet csak meg kell tanulni, hanem folyton fejlődő szervezet, mely minden egyes beszélő ajkán majdnem napról-napra változik, szavakban és nyelvtani alakokban gazdagszik és szegényedik. A nyelv nem is létezik önállóan, hanem csakis bennünk, a beszélő egyénekben él és fejlődik. Mi, akik magyarul beszélünk, az első gőgicsélés boldog korán kezdve, éveknek hosszú és fáradságos munkájával szereztük meg anyanyelvünk ismeretét; a gyermekkor botlásai, az ifjúkor tanulmányai, mind gyarapították a nyelv tudását, s a meglett ember is napról napra tanul, gyűjt szavakat s fejleszti azt a könnyűséget és biztosságot, mellyel anyanyelvét használja.