A magyar nyelv Horvátországban [antikvár]

Sorozatszerkesztői előszó Amikor az 1990-es évek elején elkezdődött a kisebbségben élő magyarok nyelvi világának szisztematikus tudományos kutatása, ezt a munkát és a benne résztvevő kutatókat sokan, köztük számos nyelvész is, idegenkedve, gyanakvóan és zajos ellenkezéssel fogadták, Magyarországon éppúgy, mint a szomszédos államokban. A gyanakvás és ellenállás részben abból a félelemből táplálkozott, hogy ha bárki elismeri, hogy a határon túli magyarok és a magyarországiak között vannak nyelvi különbségek, akkor ezzel az egységes magyar nyelvi ideált mint a nemzet létének alapját kérdőjelezi meg. Azóta nyelvtudományi szempontból az ilyen viták eldőltek, meg is szűntek. Ebben szerepe volt könyvsorozatunk köteteinek is, amelyek azonos szerkezetben és megismételhető empirikus kutatások alapján mutatták be a magyar nyelvet s annak használóit Kárpátalján, Vajdaságban, Szlovákiában, Ausztriában és Szlovéniában. Részben a mi kutatásunkból keletkezett, több kutatónk aktív részvételével a Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat, ami sikeresen határtalanítja a magyar szótárakat és más nyelvi kézikönyveket, vagyis tudományos rendszerességgel leírja a magyarországi és a környező országokban használt magyar nyelv különbségeit. Ennek a sokrétű kutatómunkának egy-két környező országban immár pedagógiai alkalmazásai is születtek, például Kárpátalján sikerült a magyar iskolákban felcserélni az ósdi és kártékony anyanyelvi nevelést modem, a kétnyelvűséget és a nyelvi változatosságot tisztelő programmal. A kisebbségi magyarok nyelvi-nyelvhasználati világának tudományos kutatásában jelentős fejlődés történt az elmúlt bő két évtizedben. Nemigen változott azonban a határon túli magyarok emberi jogi és nyelvi emberi jogi helyzete. Ez részben nyilván a mindenhol működő többségi, nemzetállami törekvésekből fakad, részben viszont abból, hogy ma sincs, 2016-ban sincs semmilyen tudományosan értelmezhető nyelvpolitikai koncepciója 15