A magyar stilisztika vázlata [antikvár]

ELSŐ FEJEZET STÍLUS ÉS STILISZTIKA A) A stílusról általában 1. A stílus mivolta A stilisztikának — a stílus tudományának — legsürgősebb feladata meghatározni tárgyát, célját, kutatási módszerét, mindenekelőtt pedig magának a stílusnak a fogalmát. Látszólag mi sem könnyebb, mint a stílus mivoltát meghatározni.1 A stílus egyrészt általában az írásnak és szólásnak a módja, másrészt pedig egy bizonyos írónak, műnek, műfajnak, irányzatnak és korszaknak sajátos nyelvi kifejezési formája. Ebben a kettős értelemben örököltük a stílus szót az ókortól, ahol is „az írásnak és szólásnak módja" egy külön tudományágnak, a retorikának alkotta a tárgyát. Történeti fejlődése folyamán azonban a stílus szó jelentése erősen kitágult. Gondolatokat, érzéseket ugyanis nem csupán nyelvi, hanem egyéb eszközökkel is ki lehet fejezni. így például az építészet, a festészet, a zene stb. szintén arra törekszik, hogy sajátos művészi eszközeivel gondolatokat és érzéseket fejezzen ki. E művészetek kifejezési módjának is van stílusa. így a stílus szó végső fokon ma a gondolatoknak és érzéseknek nyelvi kifejezési módján kívül jelentheti bármely művészetnek és technikának sajátos — természetének megfelelő — kifejezési formáját, sőt újabban bizonyos emberi cselekvéseknek — például sportnak — a megvalósulási módját. Mi a stílus szón, eredeti jelentéséhez igazodva, a gondolatoknak és érzé-Beknek nyelvi eszközökkel történő kifejezési módját értjük,2 s ennek megfelelően vizsgálódásunk a „nyelvi stílus" mivoltára vonatkozik. Azonban a stílus szónak ebben a felfogásában is többféle értelmezési lehetőség rejlik, s ennek következményeként változik a nyelvi stílus meghatározása.