A magyar stilisztika vázlata [antikvár]

ELSŐ FEJEZET STÍLUS ÉS STILISZTIKAA) A stílusról általában1. A stílus mivoltaA stilisztikának a stílus tudományának legsürgősebb feladata meghatározni tárgyát, célját, kutatási módszerét, mindenekelőtt pedig magának a stílusnak a fogalmát.Látszólag mi sem könnyebb, mint a stílus mivoltát meghatározni.1 A stílus egyrészt általában az írásnak és szólásnak a módja, másrészt pedig egy bizonyos írónak, műnek, műfajnak, irányzatnak és korszaknak sajátos nyelvi kifejezési formája. Ebben a kettős értelemben örököltük a stílus szót az ókortól, ahol is ,,az írásnak és szólásnak módja" egy külön tudományágnak, a retorikának alkotta a tárgyát.Történeti fejlődése folyamán azonban a stílus szó jelentése erősen kitágult. Gondolatokat, érzéseket ugyanis nem csupán nyelvi, hanem egyéb eszközökkel is ki lehet fejezni. így például az építészet, a festészet, a zene stb. szintén arra törekszik, hogy sajátos művészi eszközeivel gondolatokat és érzéseket fejezzen ki. E művészetek kifejezési módjának is van stílusa. így a stílus szó végső fokon ma a gondolatoknak és érzéseknek nyelvi kifejezési módján kívül jelentheti bármely művészetnek és technikának sajátos természetének megfelelő kifejezési formáját, sőt újabban bizonyos emberi cselekvéseknek például sportnak a megvalósulási módját.Mi a stílus szón, eredeti jelentéséhez igazodva, a gondolatoknak és érzéseknek nyelvi eszközökkel történő kifejezési módját értjük,2 s ennek megfelelően vizsgálódásunk a nyelvi stílus" mivoltára vonatkozik. Azonban a stílus szónak ebben a felfogásában is többféle értelmezési lehetőség rejlik, s ennek következményeként változik a nyelvi stílus meghatározása.A régebbi stilisztikák a stílus fogalmát nenipgyszpr nsnpán az irodalmi kifejezés Jellegzetességeire korlátozták, kízarva abból az egyszerűbb nyelvnek vagy tarsalgasi nyelvnek spontán formáit. Ezzel szemben akad "olyan Ttézef^igy példán! Gtt? I^allyc , amely a stilisztikai kutatásokban1A stílus (gör. sztülosz, lat. stylus) szó eredetileg függőlegesen álló, hegyes tárgy, oszlop neve volt. A rómaiaknál az egyik végén hegyes, másik végén tompa íróvesszőt jelentette, amellyel a viasztáblára vésték a betűket. Névátvitel folytán lassanként az írás módját is kezdték vele jelölni, majd ebben az új jelentésben megszilárdulva, Cicerónál már az írásnak, szólásnak, szerkesztésnek a módját jelentette. A középkor folyamán a stílus szó 'írásban és szóban történő megnyilatkozási mód' jelentésben azután széles körben általánossá vált.2 Újabban a stílus szó egyéb értelmű használatából adódható zavar elkerülésére az így felfogott stílust,.nyelvi stílus" névvel is szokás egyértelművé tenni (vö. E. Riesel: Abriss der deutschen Stilistik. Moskau, 1954. 3 6).