A társadalmi kapcsolatteremtés eszközei a mai magyar nyelvben [antikvár]

A társas érintkezés legfontosabb és legjellegzetesebb nyelvi eszközeinek egyike a megszólítás. Megszólításon, ahogyan az Értelmező Kéziszótár írja, olyan szót vagy kifejezést kell érteni, amely a figyelem fölkeltésére szolgál, és amelyet azokhoz a személyekhez intézünk, akikhez szólni kezdünk, vagy akikkel beszélünk. A megszólítás tehát a társadalmi kapcsolatteremtés egyik legfontosabb nyelvi eszköze. Fontossága éppen azzal magyarázható, hogy tartalmától független, "mellékes", és egyben bőséges információt nyújthat egyrészt a megszólított koráról, neméről (az eleve adott tényezőkről), másrészt a beszélők közötti társadalmi különbségekről, ill. a beszélők "egyenrangúságáról". Ez a kétféle információ nem mindig független egymástól. Pl. a hivatalos érintkezésben a tőlünk távol álló vagy fölöttünk álló beszédpartnerrel szemben jobban kerüljük az emocionális kifejezési formákat, mint a bizalmas nyelvhasználatban. Ha etiketten a társadalmi viselkedés szabályai és normái, pontosabban a társadalomban élő ember magatartásszabályai értendők, akkor az etikett-tényezők a nyelvben elsősorban a megszólításban fejeződnek ki. A megszólítás etikett-jellegének a magyarázata a nyelven kívül keresendő: a társadalomban, amelyben a kérdéses megszólítási formák létrejöttek, és mint sajátos nyelvi hagyományok tovább éltek.