Anyanyelvünk az általános iskolában [antikvár]

Bevezető A pedagógia, a nyelvtudomány és a társadalcm egyaránt növekvő figyelemmel kíséri az anyanyelvi nevelés ügyét. A 'pedagógia napjainkban határozottabban ismeri fel a személyiség formálásának eddiginél nagyobb figyelmet érdemlő lehetőségét az anyanyelv korszerű oktatásában. A nyelvtudomány ágazatai fokozott igényeket támasztanak az iskolai anyanyelvi nevelés iránt. A társadalom is sürgeti az oktatás-nevelés eredményességének fokozását, ezen belül az anyanyelvi kultúra hatékonyabb fejlesztését. Már az V. Nevelésügyi Kongresszus tézisei is hangoztntják, hogy az általános műveltség alapja az anyanyelvi műveltség. A tézisek utalnak a kommunikációs technika elsajátítására és a beszélt nyelvnek, az írásnak, az olvasásnak, a kifejezőkészségnek a fontosságára hívja fel a figyelmet abban a közlési rendszerben, amelyben az egyén él. A Művelődésügyi Minisztérium közoktatási revíziós területének vezetői már 1969-ben megtárgyalták ,,Az alapdokumentumok végrehajtása az általános iskolában" című jelentést, amely — többek között — az anyanyelvi neveléssel is foglalkozott. A részletes elemzés következtetései közül itt is érdemes a leglényegesebbet megemlítenünk: — Közismert tény, hogy a magyartanár hiába tesz erőfeszítéseket a tanulók nyelvi műveltségének tervszerű fejlesztésére, ha más tantárgyaktól nem kap támogatást, akkor törekvései meghiúsulnak tantárgykőzi viszonylatban. Sajnos, a többi szaktárgyak nevelői — általában — az anyanyelvet nem a tanuló egyéb képességeivel együttesen fejlesztendő jelkészletnek tekintik, hanem olyan készségnek, amely adva van, hiszen minden tanuló érti és beszéli, írja anyanyelvét. Gyakran azzal a feltételezéssel tanítanak, hogy minden tanuló megérti a magyarázatot, úgy vélik, hogy a tantárgyi ismeretek felfogásának és elsajátításának nincs nyelvi akadálya. — Az anyanyelvi funkciók figyelembevétele a tanulás képességének a fejlesztése szempontjctból különösen fontos az alsó- és felső-, alap- és közép-, közép- és felsőfokú osztályok, iskolák közötti ún. átmenetben. A sokszor emlegetett zökkenők onnan is származnak, hogy a tanulók egy része nincs birtokában az anyanyelvi