Az "Édes anyanyelvünk" verseny [antikvár]

Bevezetés A sátoraljaújhelyi "Édes anyanyelvünk" versenyre készülő diákok, s különösen felkészítő tanáraik gyakran felteszik a kérdést, miképpen lehet felkészülni erre a sokoldalúságot igénylő erőpróbára. Bizonyos nyelvi ismeretekre, a szóhasználat árnyalataira is érzékeny szókészletre, szerkesztőkészségre, bátor fellépésre, jó orgánumra van szükség többek között. Itt most nem szólhatunk szakmai kérdésekről, az egy másik tanulmány feladata, de a verseny tizenöt éve alatt ismételten felvetett kérdésekre gondolva néhány vázlatosan megfogalmazott tanulságról szólni érdemes. Az anyanyelvi verseny a produktív nyelvi működés próbája, az értékelés is gazdag szempontú tehát. A megadott témákhoz, műfajhoz, helyszínhez, közösséghez való igazodás tartalmi és előadásbeli kötöttséget jelent; ügyelni kell a szerkezetre, a nyelvi megformálásra és természetesen a szép és kifejező élőbeszédre. Ritka az az eset, amikor egy versenyzőben minden szempontból példás képességeket fedezhetünk fbl; gyakoribb az, hogy kitűnő részmegoldásokért - a példás kiejtésért, a logikus gondolatmenetért, a szabatos szóhasználatért, a könnyed mondatszerkesztésért - dicsérhetünk meg valakit. A szóbeli szereplés egyik legnehezebb követelménye a választott feladat megadott helyzetébe való pszichikai és nyelvi beilleszkedés. Amikor a diák a bírálóbizottság és az érdeklődő közönség elé kiáll, meg kellene feledkeznie a valós szituációról, s átképzelnie magát egy KISZ-klubba, egy városismertető séta légkörébe vagy éppen egy úttörő-összejövetelre. Ennek megfelelően kell megválasztania nyelvi magatartását is: a rekonstruált helyzet szabja meg a mondanivaló kiválasztását,