Az ősi magyar igekötők [antikvár]

ELŐSZÓ Ez a dolgozat eredetileg kandidátusi értekezésnek készült. Átdolgozását a nyilvános vitán elhangzott bírálatok, javaslatok, kiegészítő bibliográfiai adalékok és egyéb megjegyzések figyelembevételével végeztem el. Ezért hálás köszönettel adózom a vita részvevőinek, különösen Pais Dezső akadémikusnak, a bíráló bizottság elnökének. Tompa józsef és Papp István opponenseimnek, Deme LÁszLÓnak és Kájboly SÁNDORnak, a bíráló bizottság tagjainak, legfőképpen pedig Bárczi Géza akadémikusnak, aki munkámat kezdettől fogva tanácsaival és útmutatásával támogatta. Dolgozatom a leggyakoribb és legfontosabb magyar igekötőknek a mai irodalmi és köznyelvben való használatát kívánja bemutatni. A használati típusok sokrétűsége, bonyolult összefüggése azonban megköveteli a történeti háttér felvázolását is. Kutatásaimat ezért nem korlátoztam a jelen és a közelmúlt nyelvére, hanem a források összeválogatásá-val, egy-egy jellegzetes mű vizsgálatával át akartam fogni a nyelvtörténetet a kódexek korától napjainkig. A jelen nyelvállapothoz elérkezve, tekintettel voltam az irodalmi rétegnyelvekre is : forrásaim között a szépirodalmi nyelven kívül a publicisztikai, a politikai és a műszaki nyelv is képviselve van.