Édes anyanyelvünk 2010. február-december [antikvár]

Nyelvújítási gyökerek és európai kapcsolatok: A magyar nyelv nagyszótára'^ A hatvanéves Nyelvti 1 kezdetektől fogva 'elvtudományi Intézet-1 fontos szerepetjátszottak a különféle szótári munkálatok. Az első bású munka A magyar nyelv éneímező szóiárm volt: ezek 1959 és 1962 között jelentek meg. Ezt sok és sokféle szótár követt szótár, értelmező kéziszótá tár, tájszótár, írói és elvű tudományi GERSTNER KAROLY 'nyelvi alettá lagysza-lak hét kötete a középszótárt :: volt ezek között több etimológiai szinonima- és nyelvművelő szó-ragozási szótár - szinte minden, ami az s szótárak palettáján megtalálható. Erre i palettára immár fölkerült az a nagyjelentőségű, hiánypótló munka is, amely napjainkban az intézetnek, illetőleg a magyarországi szótárírásnak (egyik) legfontosabb munkája. Ez a kézikönyv/I magyar nyelv nagyszótára, melyről a magyar nyelv évében, illetőleg Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója alkalmából illendő néhány szót szólnunk. Közismert, hogy a ma^ar művelődéstörténetnek és vele együtt a magyar nyelv történetének egyik legjelentősebb szakasza volt az a szűk évszázad, amelyet felvilágosodásnak és reformkornak, illetve a nyelvújítás korának szokás nevezni. Ez a korszak politikai és társadalomtörténeti szempontból is igen változatos vőlt, ami bizonyos értelemben szinte gerjesztette és forrásban tartotta a magyar nyelv körüli különféle tevékenységeket, melyek részben a nyelven belül, részben azon kívül (tulajdonképp a nyelvről való gondolkodásban) folytak. A magyar nyelv ügyét a korabeli értelmiség több okból is felkarolta. Ebben az összefüggésben szokás idézni Bessenyei Györgynek 1778-ban Bécsben mt^^tXtniMagyarság című „szózatából" a következő részt: „Minden Nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem". Lássunk ebből még egy, talán kevésbé ismert szakaszt: „Mig a Magyar Paraszt Aszszonyok magyarúl fognak beszélni, addig a Paraszt emberek is úgy beszélnek, és hasonlóul mig a' jobbágyok magyarúl szóllnak, addig az uraknak sem lehet a magyarságot el felejteni. Ha már Így kéntelenek vagyunk npivünket meg tartani, tisztítsuk ki legalább, és dolgozzunk előmenetelünkön". Ezt a fontos feladatot a kor magyar értelmiségének java része két, egymással összefüggő tényező segítségével próbáha megoldani. Az egyik a magyar szókészlet és ezzel együtt a magyar szótárak megújítása, felfrissítése. A ma^ar nyelvben ekkoriban a szótár alapvetően latin-magyar, illetve (kevésbé) magyar-német kétnyelvű szótárakat jelentett, na^obb egy-lyelvű szótár még nem volt. Okkal-joggal nyilatkozik Kazinczy ' ^ " március 30-án is a következőképpen a rófnak írt levelében: „Még eggy Lexico-lető", azaz nincs elfogadható szótárunk, élyű (nagy) európai nyelvekben (pl. fran-émet) a 17-18. században kifejlődött nemze-¦ ak a 18. század végén mind tartalmi, mind ár a megújulás fázisában voltak. A magyar ;atók ezekhez i ekeztek fölzárkó irténetében az első jel. sikográfiához (szótár * Az MTA Nyelvtudományi Intézel alkalmából rendezeti emlékülésen zata. A szerző az intézet tud. fömu 2 megalakulásának 6Ü. évfordulója ílhangüoll előadás rövidíLell válto-ikatársa. (A szerk.) ilyen sokoldalúra tervezett művet az elgondolt módon nem lehet egységessé alakítani és rövid idő alatt elkészíteni. így Czuczor Gergely és Fogarasi János munkájaként egy közepes méretű értelmező szótár jelent meg 1862 és 1874 A magyar nyelv szótára címen hat kötetben. Ezzel valójában újra előállt a lényegi eltérés az európai és a magyar nemzeti egynyelvű szótárírás között. A 19. század közepén és második felében ugyanis számos európai nyelvben már javában folyt a nagyszótárak, vagyis olyan szótárfolyamok készítése, amelyek a szóállomány bemutatását szűkebb vagy tágabb történetiségbe ágyazva végezték el. Ekkor kezdték illetőleg kiadni a számos - gyakran 15-20 vaskos álló francia, német, holland, angol és horvát nagy- „ 1815. Dessewffy József nunk sincs szenvec A jelentős tekir cia, angol, olasz, i ti, egynyelvű szótL szerkezeti téren m nyelv ügyét támog volt a magyar szótárirodalom tc pés az akkori korszerű európai le való csatlakozás irányába. A magyar nyelv ügyének előmozdításában igen fontosnak tekinteti másik tényező egy akadémia megalapítása volt, ami 1825. november 3-án történt meg. A felállítandó intézmény e^ik legelső feladatának természetszerű módon egy egynyelvű magyar nagyszótár összeállítását javasolták. Ez a mű értelmező, történeti, szaknyelvi, táj - és etimológiai szótár nagy egysége lett volna, de lassacskán kiderült, hogy a többkötetesre és ntős lé-ráshoz) összeállítai - kötetből i: szótárt. Az 1880-as években újra megcsillant annak reménye, ho^ a magyar lexikográfia csatlakozhasson az akkor itthon is jól ismert európai irányzatokhoz. A19. század végén Magyarországon is egyre inkább megerősödött e^ történeti megalapozottságú, leíró jellegű szótár összeállításának az igénye. Az önkéntes szógyűjtésekkel meginduló munka azonban a tisztázatlan elvek miatt nem járt eredménnyel, s aho©' az ilyenkor szinte törvényszerű: a szótár ügye lassacskán érdektelenségbe fulladt - a nagyszótár szempontjából a magyar nyelvtudomány Európán kívül rekedt. A nagyszótári munkálatokat évtizedekig csupán a változó intenzitású szógyűjtés és a cédulaanyag rendezése jelentette. A Nagyszótár reménytelennek látszó helyzetében az 1980-as évek közepén történt meg az a fordulat, amely a több mint nyolc évtizedes munkálat tényleges megvalósulása felé mutatott. Hermán József, a Nyelvtudományi Intézet akkori igazgatója kezdeményezte a munka újraindítását, mégpedig a modern lexikográfiában akkoriban terjedni kezdő korszerű technikára, a számítógépes adatbázisra épülő szótárírás formájában. Mintaként ezúttal a 21 kötetes olasz és a 16 kötetes új francia nagyszótár szolgált. Az 1985-ben indult új nagyszótári munkálat - nem minden zökkenő nélkül - 2006-ban érte el eddigi legfontosabb szakahasználati útmutatót, a forrásokat, különféle rövidítéseket tartalmazó ilamint az fl, fl kezdőbetűs anyagot tartalmazó rész {A-Azsúroz). Az immár hatvanéves Nyelvtudományi Intézetben a szótári osztályon folyó munka eredményeként a magyar egynyelvű lexikográfia ezzel a több szempontból is történeti távlatú leíró szótárral beállt az európai nyelvek nagyszótárainak sorába. Az „európai csatlakozás" egyik színtere volt a 2009. szeptember elején Berlinben megrendezett szótári konferencia, amelyen meghívott előadóként mutathattam be a magyar Nagyszótárt. Az előadáshoz közvetlenül kapcsolódó, illetve a későbbi beszélgetések során feltett kérdések és megjegyzések alapján - szerény elégedettséggel - azt mondhatom, hogy szótárunk fogadtatása kedvező volt. A szakértő közönség egyebek mellett a stiláris és szaknyelvi használat jelölését, az utalórendszer sokoldalúságát, a szótár nyelvtani vonatkozásainak bemutatását, valamint a források sokrétűségét tartotta jónak. Talán elmondhatjuk, hogy a Nagyszótár részévé vált az európai na^szótárak közösségének. írásomat abban a reményben fejezem be, hogy a nyelvújítás és benne a magyar szókészlet megújításának nagyjai - Baróti Szabó Dávid, Földi János, Bugát Pál, Sándor István és sokan mások - egykori elképzeléseik megvalósulását láthatják .4 magyar nyelv nagyszótáráh?ín. És talán Kazinczy is azt mondaná: van Lexiconunk is, bizony szenvedhető. szát: ekkor jelent meg í nyelvtani táblázatokat és a kötet (Segédletek), 1% Az Anyanyelvápolók Szövetsége közhasznú szervezet. Személyi jövedelemadójának bevallásakor gondoljon ránk! Adószámunk: 196631SS-1-43. ____Anyanyelvápolók Szövetsége h f ^e^ Anyanyelvünk 2010/ K