Édes Anyanyelvünk Mutató 1979-2003 [antikvár]

Előszó Mivel az Édes Anyanyelvünk ebben az évben, 2004-ben már 26. évfolyamába lépett, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöksége s az Édes Anyanyelvünk szerkesztősége egyaránt úgy ítélte, itt az ideje annak, hogy elkészítsük s előfizetőink, olvasóink számára hozzáférhetővé tegyük a lap épp negyedszázadnyi anyagának, 1-25. évfolyamának mutatóját. Tiz évvel ezelőtt az akkori 15 évfolyamból már összeállítottunk egy mutatót, mert már annak Is nagy hiányát éreztük. Ez nem is csoda, mivel az Édes Anyanyelvünkben túlnyomórészt rövid, egy oldalnyinál nem terjedelmesebb írásokat közlünk, ami már akkor is több mint kétezer cikket jelentett. Ha emlékeztünk is egy bizonyos cikkre, amelyet szerettünk volna lapunkban megtalálni, esetleg 40-50 szám tartalomjegyzékét is végig kellett böngésznünk, mire ráakadtunk arra, amit kerestünk. Most, hogy immár 25 évfolyamnak vagyunk a birtokában, válaszút elé kerültünk, hogy a még feldolgozatlan 10 évnek a mutatóját készítsük-e el - amely terjedelmében alig marad el az elsö 15 évétől, mivel 1995-től évi 5 számunk jelenik meg a korábbi 4 helyett -, vagy inkább a 25 évét adjuk közre egy vaskos füzetben, egységes repertóriumként. Érthető, hogy mindnyájan az utóbbi megoldásnak örültünk volna jobban, s mivel e végből benyújtott pályázatunkra a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól kaptunk is támogatást, amelyet a szövetség által e célra fordítható összeggel egyesítve vállalni tudtuk a kiadás költségeit, ez utóbbi mellett döntöttünk, azaz - az NKA támogatásának köszönhetően - módunk volt e mellett dönteni. Persze abban, hogy ez a mutató aránylag rövid idő alatt el is készült, a kapott támogatáson kívül, amelyért ezúton Is köszönetet mondunk, nagy szerepe van Balázs Géza szerkesztőtársunk áldozatos munkájának Is, ugyanis, amint már a korábbi mutatót Is, ezt a teljes változatot is ő készítette el. Öt Is megilleti a köszönet. Hogyan kell használni ezt a mutatót? Olvasóink legnagyobb része jól ismeri ezt a műfajt, s nem szorul eligazításra. De mivel sok egészen fiatal, diák olvasónk is van, két mondatban összefoglalom a lényeget. Ha valamely keresett cikk szerzőjének nevére emlékszünk, a szerzők betűrendje szerinti listát kell fellapoznunk; ha viszont a téma ragadt meg fejünkben, akkor a tárgymutató, Illetve, ha valamilyen szóra vonatkozó adalékra emlékszünk, akkor a szó-és kifejezésmutató vezethet nyomra. Ha pedig nincs közvetlen olvasmányélményünk, ellenben szeretnénk tudni, foglalkoztak e már és milyen értelemben az Édes Anyanyelvünk szerzői, mondjuk a Kossuth-szőnokversennyel vagy a hungarikum szóval, akkor az első esetben a tárgymutató, a másikban a szó- és kifejezésmutató segítségével pillanatokon belül választ - e példákat tekintve egyébként Igenlő választ - kaphatunk kérdésünkre. Vagyis ez a mutató minden érdeklődő számára kitűnően használható segédeszköz azáltal, hogy eligazít negyedszázad cikktermésének ren- Még egy-két tárgyszerű, a munka jellegére, felépítésére vonatkozó megjegyzés egészen röviden! A szerzők között mindenki szerepel, aki írt a lapban, Illetőleg akinek valamely írását, előadását vagy annak önálló cikket kitevő részletét a lap közölte. A szerzők nevének feltüntetése nélkül megjelent írásokat a szerzők betűrendje szerinti felsorolás végén, Névtelen közlemények főcím alatt a címek ábécérendjében közöljük. Olyan közleményeknek - többnyire olvasói kérdésekre adott válaszoknak -, amelyeket szerzőjük nem látott el címmel, tájékoztatásul magunk adtunk címet, zárójelben. A tárgymutató csupán a folyóiratban érintett fontosabb témákat, tárgyköröket öleli fel, s bár több utaló címszó Is segíti a témák, jelenségek keresését, teljességről Itt korántsem beszélhetünk. Ugyanezt mondhatjuk a szó- és kifejezéstárról Is, noha azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyekről bővebben, részletesebben lehet olvasni a jelzett helyen, Igyekeztünk mind fölvenni. A helyjelölés módja a legegyszerűbb. Elöl áll az évmegjelölés: a 20. századi adatok esetében csupán az utolsó két számjegy (tehát 95 = 1995), de a 21. század ével esetleges félreértések elkerülése végett kiírva (2000, 2003). Az ezt követő ferde törtvonal után az évfolyamon belüli szám megjelölése következik (pl. 3 = 3. szám), majd - ugyancsak törtvonal után - a kezdő oldalszám (pl. 5 = az 5. oldalon kezdődik a cikk, illetve található a keresett adat). A borítóoldalakat 1989-lg külön számozták, ezek jelölése B1; 82, B3, B4; 1996-tól pedig évente egy-egy ifjúsági (illetve egy esetben szövetségi) melléklete is van a lapnak. Ezek oldalszámalt római számok jelzik. Pl. 2003/1/IV. = a 2003. évi első szám mellékletének IV. oldala. Végezetül: az elmúlt negyedszázad alatt részleteiben többször Is változott a folyóirat szerkesztősége, ill. szerkesztőbizottsága, de a Bencédy József felelős szerkesztésében 1979-ben megindult lap Irányvonala, amelyet az első számban a szerkesztőbizottság elnöke, Lőrincze Lajos fogalmazott meg, ma is vállalható, noha a nyelvművelés természetesen azóta Is sokat korszerűsödött. Többek között ezt írta Lőrincze: „Korszerű folyóiratot szeretnénk hát elindítani. Korszerűt és Időszerűt tartalmában, szemléletében, módszerében. Olyan lapot, amely nem elavult, idejétmúlt szabályokat Ismételget, nem germanizmusokra vadászik, hanem a nyelv alapvető feladatára figyel: jó és pontos köz-vetltője-e gondolatainknak, érzéseinknek." (79/1/1) A szerkesztőbizottság - több apró lépésben - 1992-93 folyamán alakult át. 1993-ban Lőrincze Lajos is Itt hagyott bennünket, bár nem nyomtalanul, hiszen emlékét művein kívül róla elnevezett Iskolák is más Intézmények Is őrzik számunkra. Most már több mint egy évtizede Deme László a szerkesztőbizottság elnöke. A szerkesztőbizottság tagja még Bencédy József és Fábián Pál, a szűkebb szerkesztőségé pedig Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróll István és a felelős szerkesztő: Grétsy László