"Jó szóval oktasd, játszani is engedd" [antikvár]

Anyanyelvünkről — anyanyelvünkért (Előszó helyett) „Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!" (József Attila: Levegőt) Nagy költőnk versének idézetét választottam e kötet címéül, mivel elsődleges célom anyanyelvünk megszerettetése, és a könyv anyagának mindkét részébe becsempésztem egy kevés költészetet is. Nyelvünk szépségének, gazdagságának, kifejezőerejének kialakulása nagymértékben szépirodalmunk nagyjainak tulajdonítható és köszönhető. Jó szóval oktatni - elsősorban a mai serdülőket, fiatalokat — nem is olyan könnyű, de nem lehetetlen. Ez a kötet nekik íródott, értük jött létre, de - reményeim szerint - fölkeltheti a náluk fiatalabb gyermekek vagy a felnőttek érdeklődését is. Két különálló, de bizonyos pontokon találkozó részből áll. A kötet első - nevezzük így - elméleti része szem előtt tartja anyanyelvünk jelenkori, még pontosabban szólva, pillanatnyi állapotát, s így célul tűzi ki (bár több alkalommal is szélmalomharcnak bizonyult)