Magyar értelmező kéziszótár [antikvár]

ELŐSZÓ A MÁSODIK, ÁTDOLGOZOTT KIADÁSHOZ A Magyar értelmező kéziszótár (rövidítve: ÉKsz.) 1972-ben megjelent első kiadását az elmúlt három évtizedben kilenc változatlan kiadás követte. Ez a tény híven tükrözi egyrészt ennek a szótártípusnak a fontosságát, másrészt azt, hogy az ÉKsz. kelendőségével meg is feleh ennek a szerepnek. Megfelelt, mert sikeresen törekedett arra, hogy a maga viszonylagos kerekdedségében felölelje mai szókincsünk törzsállományát, benne klasszikusaink ma is olvasott müveinek és az élő irodalotimak a szókészletét, a szaknyelveknek a köznyelvbe is bekerült szavait és kifejezéseit, sőt a mindennapi nyelv újabb, gyorsan elterjedt elemeit is. Mindenki tudja, mert mindenki tapasztalja, hogy a változó időben a nyelvi részrendszerek közül a szókészlet változik a leggyorsabban és a legnagyobb mértékben. A szókészletnek ez a változása a megváltozott valósághoz, az átalakult vagy átalakulóban levő körühnényekhez való igazodást jelent. Ezért az 1972-től kezdődő időszakban minden esztendővel feszítőbb gond lett az ÉKsz.-nak a hozzáigazítása a változásokhoz, a megváltozott állapothoz. A feladatot halaszthatatlanná a rendszerváltás tette. 1992-ben először az az elképzelés fogalmazódott meg, hogy el kellene készíteni A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.) mint a közelmúlt történeti szótára című tanulmányt vagy tanuhnánysorozatot. A Nyelvtudományi Intézet Lexikográfiái Osztálya akkori vezetőjének, Kiss Lajosnak céhratörőbb javaslatára azonban az ÉKsz. megújításának, átdolgozásának a munkálatai kezdődtek meg. A Kéziszótár megújított kiadásának (rövidítve: ÉKsz.^) elkészítéséhez az adattár számbavételével és kibővítésével kezdtünk hozzá. Két meglevő forráscsoportra támaszkodhattunk. Egyrészt Juhász József, Pusztai Ferenc, Szőke István szógyűjteményeire, illetőleg Dorogman Györgynek két (az ÉKsz.-ban meglelt elírásokat, hiányokat is lajstromozó) kéziratára; másrészt az 1990-es években folyamatosan megjelent új szótárakra. Közülük elsősorban a következők anyagából merítettünk: Akadémiai kislexikon. Akadémiai Kiadó. Budapest. Első kötet (A-K) 1989., Második kötet (L-Z) 1990.; Magyar Larousse. Enciklopédikus szótár. I. Paris, 1979., Budapest, 1991., II. Paris, 1979., Budapest 1992., III. Paris, 1979., Budapest, 1994. Főszerkesztő Bakos Ferenc, Ruzsiczky Éva és Szávai János.; Képes diákszótár. Szerkesztette Grétsy László és Kemény Gábor. Budapest, 1992.; A rendszerváltás szótára. írta Fricz Tamás, Karsai Gábor, Pap Emflia. Szerkesztette Vértes Csaba. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1992.; Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Budapest, 1994.; Elekfi László: Magyar ragozási szótár. Budapest, 1994. [Ebből a szótárból elsősorban a két Függelék (591-9) állásfoglalásait mérlegeltük.]; Nyelvművelő kéziszótár. Szerkesztette Grétsy László és Kemény Gábor. Budapest, 1996.; Kövecses Zoltán: Magyar szlengszótár. Budapest, 1998.; Magyar helyesírási szótár. Szerkesztette Deme László, Fábián Pál, Tóth Etelka. Budapest, 1999. Már a kezdetek kezdetén kiderült, hogy az ehnúU század utolsó évtizedében megjelent szótárak, lexikonok és a meglevő személyes adatgyűjtemények mellett nagyobb arányú friss gyűjtésre is szükség van. Ezt a gyűjtőmunkát a kézirat szerkesztésének lezárásáig, az átdolgozási és szerkesztési teendőkkel párhuzamosan, megszakítás nélkül végeztük, s erre ösztönöztünk is. (Vö. Kiss Gábor-Pusztai Ferenc: Új szavak, új jelentések 1997-ből. Tinta Könyvkiadó. Budapest, 1999. 5-6.) Az ÉKsz.^ nem új szótár, hanem az ÉKsz. átdolgozott, bővített változata. Az átdolgozás szempontjait, a részfeladatokat 1995-ben az alábbiak szerint határoztuk meg: 1. Uj címszóként felveszünk olyan szavakat, amelyeket a társadalmi, politikai, művelődési, tudományos, életmódbeli stb. változások formáltak ki, mintegy magukkal hoztak (aerobik, áfa, akciófilm, áliampárt, antibébi, anyázik, átütemez, autóparkoló stb.); ill. olyanokat, amelyek a korábbi nyelvállapotban is ismertek, sőt jórészt elteijedtek voltak, de az ÉKsz.-ból hiányoznak (alulfizet, aranysujtásos, árválkodik, átiratkozik, átlátogat stb.). 2. Új jelentésként vesszük fel azokat, amelyek fontossá, elterjedtté váltak vagy korábban is ilyenek voltak, csak az ÉKsz.-ban szótározatlanok maradtak (állóviz 'pangás, tespedtség', átkos 'a pártállam pohtikai rendszere, korszaka', atléta 'atlétatrikó', átvág 'rászed, átejt vkit', átvilágitás 'vki(k) poU-tikai feddhetetlenségének vizsgálata, ellenőrzése; (gazdasági) szervezetek, intézmények (hatékony) működésének elemzése, értékelése' stb.). 3. Módosítjuk, esetenként kicseréljük az értelmezést, ha hiányos, pontatlan vagy fékeérthető (vö. az absztrakt, az ájtatos, az áldozócsütörtök, az antianyag, az árutőzsde stb. szócikkét).