Magyar nyelv 11-12. [antikvár]

Részlet: „Jót sjól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot." (Kazinczy Ferenc) STILISZTIKA A művészi nyelvhasználat sajátosságai Mi a stílus? A stílus: kifejezésmód. Görög eredetű szó, függőlegesen álló hegyes tárgyat, oszlopot jelentett. Később a görögök és a rómaiak a csontból vagy fémbó'l készült íróeszközöket nevezték így: stylos. Ez az íróeszköz az egyik végén hegyes pálca volt, ezzel vésték a viasztáblára a betűket. A másik, ellapított végével törölték az írást a viasztábláról. Majd névátvitellel az írás módját is jelölték ezzel a szóval. A stílus szó jelentése mára már meglehetősen kibővült, értelmezhető: 1. a nyelvi kifejezésmódra - az írói, költői alkotásnak az egyes korokra, irodalmi törekvésekre jellemző módjára (pl. reneszánsz stílus, avantgard irányzatok); - az írói megformálásnak az egyes irodalmi műfajokra jellemző módjára (pl. ódai stílus); 2. a művészetekben bizonyos korok, irányzatok, egyes alkotók kifejezésmódjára, formanyelvére (pl. barokk stílus, Ady szimbolizmusa); 3. az egyénre jellemző viselkedési módra, modorra (életstílusra); - valamely sportágban alkalmazott jellemző mozgásformára (játékstílus, védekező, támadó stílus); - egyéni munkamódszerre (munkastílus). (Szikszainé Nagy Irma: Stilisztika, 1994, 8) Tehát minden emberi cselekvésnek, tevékenységnek és ezek eredményének van stílusa, s ezáltal üzenete a többi ember számára. így a beszédnek és az írásnak is van stílusa, hiszen a nyelv rendkívül alkalmas arra, hogy tökéletesen érzékelhetően közvetítse gondolatainkat, érzéseinket; a világról (benne az egyes emberről, cselekedeteiről, alkotásairól) alkotott véleményünket. A nyelvileg, szövegszerűen megfogalmazott tartalom nem létezik forma, azaz stílus nélkül. Szöveg és stílus egyszerre jön létre: a szöveg a gondolatból, a stílus a gondolat nyelvileg történő megformálásából. Ehhez a megformáláshoz a nyelv elem- és sza-