Bővebb ismertető
A nyelv az emberi társadalmak legértékesebb közös alkotása. A nyelv teszi
lehetővé, hogy értelmes emberi lények legyünk.
Gondolkodás — a valóságnak, a dolgok lényegi tulajdonságainak,
összefüggéseinek megismerése és tudatunkban való tükröztetése — csak nyelvileg is megformált fogalmak segítségével lehetséges. A gondolkodás ugyanis
túllép a közvetlen érzéki tapasztalás határain, a valóság olyan sajátosságainak,
folyamatainak megismerését teszi lehetővé, amelyeket közvetlenül nem
érzékelhetünk. A gondolkodás a gyakorlati tapasztalás és az előző tudatműködés
során kialakult fogalmak egymásra vonatkoztatása.
A dolgok tulajdonságait, kapcsolatait tudatunkban tükröző fogalmakat
agyunk szavak segítségével, azaz nyelvi formában tárolja, s a fogalmak közötti
kapcsolatteremtést, azok egymásra vonatkoztatását (azaz a gondolkodást) is
nyelvi eszközökkel valósítja meg.
Gondolkodás és nyelv tehát egymástól elválaszthatatlanok, kialakulásuk és
fejlődésük során állandó kölcsönhatásban vannak, egyik a másik nélkül nem
létezhet. Az egyik fejlettségi szintje előfeltételezi a másikét is. Fejlett nyelve csak
annak a társadalomnak van, amely a gondolkodás, a szellem terén is magas
szintre emelkedett.
Az ember társadalmi létét meghatározó gondolatalkotás és gondolatcsere
legfejlettebb és legfontosabb eszköze a nyelv. Az egyén a nyelv segítségével illeszkedik be a társadalomba, a nyelv által alakítja ki egyéniségét. A nyelvnek
tehát fontos személyiségfejlesztő és -alakító szerepe is van.
A nyelv létrejötte, léte és fejlődése a társadalomhoz kötődik; nyelv nélkül
nincs emberi társadalom. Viszont a nyelv mint a társadalmi tudat tükrözője szintén nem jöhetett volna létre és nem létezhetne a közösségi használat nélkül.
Minden nyelvet a társadalom egymás után következő nemzedékei hordoznak,
alakítanak a mindennapi használat során. A nyelv a közösségi tudatot tükrözi;
az egyén tudatától független, de az egyén számára kötelező.
A nyelv társadalmi jelenség. Lényege a rendeltetése: a társadalmi tudat folytonosságának biztosítása — az emberiség már megszerzett ismereteinek
nemzedékről nemzedékre történő átörökítése s az emberek társadalmi érintkezésének szolgálata. Ez a nyelv használata, a beszélés során, mások írott vagy
élő beszédének megismerése során valósul meg. Beszéd és nyelv a társadalom
nyelviségének szorosan összetartozó, egymást feltételező, de szerepében jól
elkülönülő összetevője. A beszéd fizikailag érzékelhető (hallható vagy látható)
megnyilatkozás, a testet öltött gondolat, a nyelv ennek eszköze.
A nyelv a gondolatközlés (beszélés) szolgálatában álló eszközök rendszere:
eszközkészlet. A beszéd a nyelv működtetése, alkalmazása: eszközhasználat.
Minden nyelvnek megvan a maga sajátos, más nyelvekétől különböző
t1