Magyar nyelv 9. [antikvár]

A nyelv az emberi társadalmak legértékesebb közös alkotása. A nyelv teszi lehetővé, hogy értelmes emberi lények legyünk. Gondolkodás — a valóságnak, a dolgok lényegi tulajdonságainak, összefüggéseinek megismerése és tudatunkban való tükröztetése — csak nyelvileg is megformált fogalmak segítségével lehetséges. A gondolkodás ugyanis túllép a közvetlen érzéki tapasztalás határain, a valóság olyan sajátosságainak, folyamatainak megismerését teszi lehetővé, amelyeket közvetlenül nem érzékelhetünk. A gondolkodás a gyakorlati tapasztalás és az előző tudatműködés során kialakult fogalmak egymásra vonatkoztatása. A dolgok tulajdonságait, kapcsolatait tudatunkban tükröző fogalmakat agyunk szavak segítségével, azaz nyelvi formában tárolja, s a fogalmak közötti kapcsolatteremtést, azok egymásra vonatkoztatását (azaz a gondolkodást) is nyelvi eszközökkel valósítja meg. Gondolkodás és nyelv tehát egymástól elválaszthatatlanok, kialakulásuk és fejlődésük során állandó kölcsönhatásban vannak, egyik a másik nélkül nem létezhet. Az egyik fejlettségi szintje előfeltételezi a másikét is. Fejlett nyelve csak annak a társadalomnak van, amely a gondolkodás, a szellem terén is magas szintre emelkedett. Az ember társadalmi létét meghatározó gondolatalkotás és gondolatcsere legfejlettebb és legfontosabb eszköze a nyelv. Az egyén a nyelv segítségével illeszkedik be a társadalomba, a nyelv által alakítja ki egyéniségét. A nyelvnek tehát fontos személyiségfejlesztő és -alakító szerepe is van. A nyelv létrejötte, léte és fejlődése a társadalomhoz kötődik; nyelv nélkül nincs emberi társadalom. Viszont a nyelv mint a társadalmi tudat tükrözője szintén nem jöhetett volna létre és nem létezhetne a közösségi használat nélkül. Minden nyelvet a társadalom egymás után következő nemzedékei hordoznak, alakítanak a mindennapi használat során. A nyelv a közösségi tudatot tükrözi; az egyén tudatától független, de az egyén számára kötelező. A nyelv társadalmi jelenség. Lényege a rendeltetése: a társadalmi tudat folytonosságának biztosítása — az emberiség már megszerzett ismereteinek nemzedékről nemzedékre történő átörökítése s az emberek társadalmi érintkezésének szolgálata. Ez a nyelv használata, a beszélés során, mások írott vagy élő beszédének megismerése során valósul meg. Beszéd és nyelv a társadalom nyelviségének szorosan összetartozó, egymást feltételező, de szerepében jól elkülönülő összetevője. A beszéd fizikailag érzékelhető (hallható vagy látható) megnyilatkozás, a testet öltött gondolat, a nyelv ennek eszköze. A nyelv a gondolatközlés (beszélés) szolgálatában álló eszközök rendszere: eszközkészlet. A beszéd a nyelv működtetése, alkalmazása: eszközhasználat. Minden nyelvnek megvan a maga sajátos, más nyelvekétől különböző t1