Magyar nyelv I. [antikvár]

Részlet a könyvből:"Bámulom a szavakat, a mindig kétes, átalakuló, változó jegyeket, a tökéletlenségükben is tökéletes hangszereket, melyekkel hiánytalanul ki lehet fejezni ezer felé sandító, hullámzó-iramló emberi lelkünket. Micsoda családfái vannak a szavaknak. Gyökerük leereszkedik a poklok mocsaráig, s lombozatuk a csillagokat verdesi."Nagyszerű költőiséggel, ünnepélyes stílusban örök igazságot fejt ki a fenti sorokban Kosztolányi Dezső. A szavakkal minden gondolatunkat, érzésünket ki tudjuk fejezni. Ahhoz, hogy mi is megfelelő formában, helyesen, pontosan, stílusosan tudjuk közvetíteni gondolatainkat, meg kell ismerkednünk a fogalmazás alapvető követelményeivel."