Magyar nyelv III. [antikvár]

Az összetett mondat szerkesztése I Az összetett mondat fogalma és fajtái A mondat: egy gondolat összefüggő, kerekded kifejezése, formai tagolása, természetes lélegzetvétele. Hogy milyen legyen a mondat, rövid-e vagy hosszú, az nyilván nevetséges, avatatlan kérdés. A gondolatot és a mondatot nem lehet rőffel mérni. Véralkat dolga, hógy ki melyiket kedveli, hogy melyik jelel meg az író közlési vágyánaky céljának, mondanivalója és előadása ütemének. Tévedés azt hinni, hogy a rövid mondatok „magyarosabbak" és „természetesebbek". Szerkesztésük válogatja, hogy melyik micsoda. (Kosztolányi Dezső: Rövid és hosszú mondat) Frissítsük föl alapvető ismereteinket a mondatról! 1. A mondat a beszédnek alkalmi szerkesztésű alapegysége, amellyel a beszélő a valóságra vonatkoztatott, kerek egészet alkotó mondanivalót fejez ki. A mondatokat tartalmi és zenei lezártság jellemzi. Szerkezetük szerint vannak egyszerű — tő-, bővített, hiányos (tagolatlan) és összetett mondatok; tartalmuk szerint vannak kijelentő, kérdő, felkiáltó, óhajtó és felszólító mondatok; minőségük szerint vannak állító és tagadó mondatok. Bonyolultabb gondolattartalmainkat összetett mondatokkal fejezzük ki. Az összetett mondat két vagy több