Magyar nyelv III. [antikvár]

a mondat 1. Ml a mondat? Az írni-olvasni tanuló kisdiák könnyen és hamar megtanulja, hogy a mondat az, ami nagybetűvel kezdődik, és írásjel van a végén. A nyelvtudósok pedig világszerte századok óta kutatják: mi a mondat pontos, tudományos meghatározása. És bár ezek a meghatározások sokban különböznek egymástól, a mondat néhány jellemzője sűrűn visszatér bennük: - a mondat egy kerek, lezárt egység; - egy gondolat (tudattartalom) nyelvi megfogalmazása; - a kommunikációban a közlés, kifejezés, felhívás stb. alapegysége; - a szótárban őrzött szóval szemben örökké változó nyelvi forma, amelyben a beszélő állásfoglalása, érzelmei változó módon jelennek meg; - a nehezen, bár mégis megszámlálható szókészlettel ellentétben megszámlálhatatlanok, mert a beszélők alkalmi alkotásai. Mi abból indulunk ki, hogy a mondat a beszéd legkisebb, láncszemnyi egysége. Általában több szóból van szerkesztve, de állhat egyetlen szóból is. Mint a kommunikáció elemi egysége közvetíti a beszélőnek a valóságra vonatkozó állásfoglalását (gondolatait, érzelmeit, akaratát), és ezzel hatással van a hallgatóra. Ezt a valóságban igen bonyolult folyamatot az ábra leegyszerűsítve mutatja be: a mondat: a kommunikáció alapegysége tapasztalata, gondolata, érzése, szándéka megértése, véleménye, válasza