Magyar nyelv IV. [antikvár]

A világbanki szakképzési program magyar nyelvi tankönyveinek sorában a negyedik kötet nyelvtörténettel, nyelvműveléssel foglalkozik. A kommunikációs képzés lezárásaként áttekintjük a munkavállalással összefüggő elméleti és gyakorlati nyelvi ismereteket, valamint rendszerező ismétléssel készülünk fel az érettségi vizsgára. Régóta tudjuk, hogy a nyelv minden eleme és részrendszere idővel változik, a nyelv változó jelrendszer. A nyelvtörténet a nyelvtudománynak mégis csak az újkorban kialakult ága, mert a nyelvi változásokat sokáig természetes, magától értetődő jelenségként kezelték, s a múltban lezajlott változásokat legfeljebb érdekességnek tartották, azok tudományos vizsgálata viszonylag későn kezdődött. Nyelvtörténeti tanulmányainkkal gazdagodik nyelvi önismeretünk: foglalkozunk nyelvünk eredetével, a nyelv rokonsággal, nyelvünk történetének főbb korszakaival, nyelvrokonaink életével, kultúrájával is. A nyelvművelés sokrétű, nehezen meghatározható fogalom. Az értelmező kéziszótár szerint a nyelvművelés az alkalmazott nyelvtudománynak az az ága, amely a nyelvhelyesség elvei alapján a nyelvi műveltséget terjeszti, és a nyelv egészséges fejlődését igyekszik biztosítani. Tankönyvünk modul-rendszerű, az A-modulokhoz, mint fő témákhoz képesség- és készségfejlesztő B-modulok kapcsolódnak, amelyek tartalmaznak művelődéstörténeti ismereteket is.