Magyar nyelvtan [antikvár]

Az emberek társas érintkezésének, gondolataik, érzelmeik és akaratuk közlésének legáltalánosabb eszköze a nyelv. Nélküle lehetetlen volna a tapasztalatok kicserélése, ennek hiányában pedig szó sem lehetne közös munkáról, termelésről, emberi életről. A nyelv tehát társadalmi jelenség. A társadalom teremtette meg, de mióta megvan, egyúttal egyik biztosítéka és feltétele is a társadalomlétének és fejlődésnek. A nyelv ugyanis nemcsak az egyidőben élő emberek érintkezését szolgálja, hanem a múltat is összeköti a jelennel s a jelent a jövővel. Az írásban rögzített gondolatok átszállnak az utókora is, s így a társadalom felhasználhatja a megelőző nemzedékek tapasztalatait, nem kell mindig mindent elölről kezdenie. A nyelv mindezek miatt nagy kincse a társadalomnak, a társadalom minden egyes tagjának.