Magyar nyelvtan I. [antikvár]

Bevezetés Alapvető tudnivalók a nyelvről 1. Az emberek társas érintkezésének, gondolataik, érzelmeik és akaratuk közlésének legáltalánosabb eszköze a nyelv. Nélküle lehetetlen volna a tapasztalatok kicserélése, ennek hiányában pedig szó sem lehetne közös munkáról, termelésről, emberi életről. A nyelv tehát társadalmi jelenség. A társadalom teremtette meg, de mióta megvan, egyúttal egyik biztosítéka és feltétele is a társadalom létének és fejlődésének. A nyelv ugyanis nemcsak az egy időben élő emberek érintkezését szolgálja, hanem a múltat is összeköti a jelennel s a jelent a jövővel. Az írásban rögzített gondolatok átszállnak az utókorra is, s így a társadalom felhasználhatja a megelőző nemzedékek tapasztalatait, nem kell mindig mindent elölről kezdenie. A nyelv mindezek miatt nagy kincse a társadalomnak, a társadalom minden egyes tagjának. 2. Valamennyien tudjuk, hogy anyanyelvünkön kívül más nyelvek is vannak, s ezek egymástól jelentősen különböznek. De a különféle nyelvek mégis megegyeznek három alapvető tulajdonságban. Minden nyelvnek van hangrendszere, van szókészlete, és vannak nyelvtani törvényei, amelyek alapján a gondolatokat mondatokba lehet foglalni. A hangot, a szót és a mondatot a nyelv egységeinek nevezzük. 1. A nyelv a társadalom gondolatközlő eszköze, a társadalom alkotása és létének egyik biztosítéka. 2. Valamennyi nyelvet jellemzi, hogy a dolgokat tagolt hangokból épülő szavakkal nevezik meg, s a szavakból nyelvtani szabályaik szerint mondatokat szerkesztenek.