Magyar nyelvtan II. [antikvár]

Részlet: "A nyelv és az emberek értintkezésének, gondolataik, érzelmeik és kívánságaik kifejezésének legáltalánosabb eszköze. A dolgokat és a jelenségeket szavakkal nevezzük meg, s a szavakból a nyelvtan szabályai szerint mondatosak formálunk. A szavak tehát gondolati tartalmak hordozói, nyelvi jelei. A termelés, a tudomány és a technika fejlődésével állandóan új fogalmak keletkeznek. Az ember egyre többet ismer meg a világ dolgaiból és jelenségeiből. Ezeknek természetesen nevet is ad, mert csak így közölheti rájuk vonatkozó mondanivalóit embertársaival. Új szavak tehát azért keletkeznek, hogy új dolgokat és jelenségeket nevezhessünk meg velük. Egy-egy új dolognak, jelenségnek kétféle módon szokott nevet adni a társadalom: szókölcsönzéssel és szóalkotással. Ha a nép az újat idegen környezetben vagy idegen közvetítéssel ismeri meg, akkor gyakran annak idegen nevét is átveszi. Így kerülnek a nyelvbe különféle idegen eredetű szavak. Ezek közül egyesek idővel hozzáidomulnak az átvevő nyelv hangrendszeréhez: ún. jövevényszókká válnak. Mások megtartják idegenszerűségüket: megmaradnak idegen szavaknak."