Bővebb ismertető
Az iránytan tanítása közben azt tapasztaltam, hogy a tanulók egy része nem rendelkezik a kívánatos szóbőséggel, minek folytán képtelen gondolatait választékosan kifejezni. E baj orvoslására rendszeresítettem az ún. szinonimikai átírást olyformán, hogy valamely olvasmányban aláhúzattam minden szót, mely mással való felcserélésre alkalmasnak mutatkozott, és azután beírattam az olvasmányt megváltoztatott alakjában a füzetbe. Kitűztem továbbá egyes fogalmakat, pl. kóborol, üt, szép, rút, buta, bolond, és felszólítottam a növendékeket, mondjanak hasonló értelmű szókat, és írják be a füzetbe. Ekkor az osztály nagy bámulatára kiderült, hogy némely fogalom kifejezésére van 30-50-100 szó is, melyek közt csak fokbeli vagy árnyalati különbség van. A paronimákról sem feledkeztünk meg, pl. év meg esztendő, eb meg kutya, fut meg szalad stb. E módszer mellett igen szép eredményeket értem el.
A rokon értelmű szócsoportok gyűjteménye ilyképp évről évre gyarapodott, úgyhogy 1895-ben már tizenhatezer szó és szólás volt benne.