Magyar szinonimaszótár [antikvár]

Az Akadémiai Kiadó új szinonimaszótára felújítás, az 1978-ban, O. Nagy Gábor és Ruzsiczky Éva szerkesztésében megjelent Magyar Szinonimaszótár második, átdolgozott kiadása. Az átdolgozás főként a szócikkek szerkezetének világosabbá, tartalmának olvasmányosabbá tételére, illetőleg a szótár szinonimáit érintő szókészleti változásoknak az érzékeltetésére irányul. A szerkezet áttekinthetőbb rendjét erősítjük azzal, hogy a szinonimákra vonatkozó általános, hagyományos információkat (minősítéseket, zárójeles jelentésárnyalatokat) a szinonimák előtt helyezzük el, de mögéjük tesszük (az esetenként megadott példákon kívül) a fogalomkörnek a címszóhoz képest tágabb vagy szűkebb voltára utaló információkat is. Így határozottabban elkülönül a szinonimák közötti különbségeket, árnyalatokat rögzítő, markáns jelentésjegyekkel megjelenített értelmezéseknek és az adott szinonimának az alá- vagy fölérendeltsége - a címszóhoz viszonyítva. A szócikkek szerkezeti egységeinek határát vagy pontosvessző, vagy (az eddigi virgula helyett láthatóbb, feltűnőbb jelzésként) a (következő) jelentésszám jelzi. Egyértelműbbé tesszük a címszó végét és a szócikk kezdetét egy címszó utáni kettősponttal, ha a címszót egy minősítés vagy értelmezés nélküli szinonima követi (pl. autonómia: önkormányzat, ill. balkon: —»erkély).