Magyar szinonimaszótár [antikvár]

BEVEZETÉS Második, átdolgozott kiadás Az Akadémiai Kiadó új szinonimaszótára felújítás, az 1978-ban, O. Nagy Gábor és Ruzsiczky Éva szerkesztésében megjelent Magyar Szinonimaszótár második, átdolgozott kiadása. Az átdolgozás főként a szócikkek szerkezetének világosabbá, tartalmának olvasmányosabbá tételére, illetőleg a szótár szinonimáit érintő szókészleti változásoknak az érzékeltetésére irányul. A szerkezet áttekinthetőbb rendjét erősítjük azzal, hogy a szinonimákra vonatkozó általános, hagyományos információkat (minősítéseket, zárójeles jelentésárnyalatokat) a szinonimák előtt helyezzük el, de mögéjük tesszük (az esetenként megadott példákon kívül) a fogalomkörnek a címszóhoz képest tágabb vagy szűkebb voltára utaló információkat is. így határozottabban elkülönül a szinonimák közötti különbségeket, árnyalatokat rögzítő, markánsjelentésjegyekkel megjelenített értelmezéseknek és az adott szinonimának az alá- vagy fölérendeltsége - a címszóhoz viszonyítva. A szócikkek szerkezeti egységeinek határát vagy pontosvessző, vagy (az eddigi virgu-la helyett láthatóbb, feltűnőbb jelzésként) a (következő) jelentésszám jelzi. Egyértelműbbé tesszük a címszó végét és a szócikk kezdetét egy címszó utáni kettősponttal, ha a címszót egy minősítés vagy értelmezés nélküli szinonima követi (pl. autonómia: önkormányzat, ill. balkon: -»erkély). Az olvasmányosabbá tétel érdekében a rövidítések zömét kevés kivétellel (ill., pl., v., vö.) feloldjuk a szócikkekben. A szókészleti változásokból alapvetően az alapszótár szinonimáit érintőket érzékelteti az új szótár. Nem volt tehát irányító szempont új címszavak vagy új szinonimák felvétele. Töröljük ellenben a nyelvhasználatból teljesen kiszorult szavakat (főként a szaknyelviek és a nyelvjárásiak köréből) és nagy számban módosítjuk a szótárban maradók megváltozott szókészleti helyzetét érzékeltető, a rétegváltásukra vagy szóhangulatukra, stílusértékükre utaló minősítéseket. Közismert tény, hogy a szinonimaszótárak az értelmező szótárak közvetlen rokonai, mert egyrészt a lehető legszorosabban kötődnek az adott nyelvállapothoz, a szinkróniához, másrészt a szókészlet állandó és gyors mozgása, változása szükségszerűen tükröződik a szinonim kapcsolatok hálózatának átrendeződésében is. Az 1978. évi szótár is csak A magyar nyelv értelmező szótára és a Magyar értelmező kéziszótár megjelenése után készülhetett el. Az új akadémiai Magyar szinonimaszótár az idézett elvet és gyakorlatot oly módon követi, hogy az első kiadású szótár szinonimáinak szókészleti státusát, a címszavak elevenségét, illetőleg a minősítések változatlan vagy megváltozott jellegét megvizsgálva a Magyar értelmező kéziszótár 2003. évi, második, átdolgozott kiadását, valamint egy gyorsan változó szócsoportban Kövecses Zoltán Magyar szlengszótárának 2009. évi második, bővített és átdolgozott kiadását tekintette alapnak. Az új változatban nem kap helyet az a Szómutató, amely „a szócikkekben található, de a szótárba címszóként föl nem vett szinonimákat tartalmazza". Ennek az az oka, hogy a szótár elérhető on-line formában, tehát a szótárban szereplő bármelyik szó visszakereshető az elektronikus adatbázisban. Az új kiadás egyrészt O. Nagy Gábor és Ruzsiczky Éva munkájának nemcsak a felújítása, hanem érdemeit megbecsülő felelevenítése is, másrészt ösztönzés arra a már sokáig nem halogatható tervre, amely minden eddiginél szorosabban kapcsolna össze egy értelmező szótárt és egy szinonimaszótárt, sajátos ikerszótárt alkotva. Pusztai Ferenc Budapest, 2010. február 5.