Nyelvhelyességi kisokos [antikvár]

ELOSZO Felelősségünk nyelvünkért A nyelv a legértékesebb örökségünk. Történelem előtti korok lenyomatát őrzi, tükrözi gondolkodásmódunkat, szólásaink szinte minden történelmi eseményt megörökítenek. Évezredek alatt csiszolódott következetes rendszerré, és idegen környezetben is megőrizte egyéniségét. De ne gondoljuk, hogy ez így marad tudatos nyelvgondozás nélkül. Az ősidőkben még ösztönösen formáltuk át az átvett idegen elemeket nyelvünk mintái szerint. A műveltség gátolja az ösztönösséget, ezért a saját nyelvünkhöz való viszonyulásban is tudatosságra van szükség. A latinos műveltségbe való betagolódásunk óta mindig voltak értelmiségiek - a bibliafordító szerzetesektől kezdve a tudós tanárokon át a 18-19. századi nyelvújítókig, majd a 20. századi író és nyelvész nyelvművelőkig akik tudatosan fejlesztették nyelvünket, és nyesegették róla az idegenszerűségeket. Ma kevesebb figyelmet fordítunk anyanyelvünkre, mint az idegen nyelvekre. A nem kellően tudatos nyelvtanulás elbizonytalaníthat saját nyelvünk használatában. A gyorsuló élet is károsan hat a nyelvi igényességre. Az „írástudók" - médiaszereplők, tudósok, politikusok, jogászok, tanárok, ellenőrző szerkesztők - felelőssége, hogy őrizzék és továbbadják a minél teljesebb, tisztább, gazdagabb nyelvet.