Nyelvi identitás és a nyelv dimenziói [antikvár]

Előszó A nemzetközi hungarológiai kongresszusok lebonyolításában 2006-ban Debrecenben második alkalommal kapott jelentős szerepet a szimpóziumi fonna. A hungarológiai tanácskozások fontos célja, hogy a magyarságtudományok legszélesebb köréhez tartozó tudományágak képviselői egyetlen rendezvény keretében kapjanak lehetőséget an-a, hogy legújabb tudományos eredményeiket közrebo-csássák, s azokat a tudományos problémákat, amelyeket más rendezvényeken többnyire csak egy-egy szűkebb szakmai közösség tárgyal meg, itt a szélesebb nyilvánosság előtt, ténylegesen interdiszciplináris közegben, minél több nézőpont figyelembevételével vessenek fel és próbáljanak megoldani. Az is kétségtelen azonban, hogy a sok száz előadás mindegyikében ezek a célkitűzések nem egyfomián valósulnak meg, s ebből adódóan a tematika sokszínűsége, a tudományos közelítésmódok sokfélesége inegnehezíti e nagyszabású kongresszusok szervezését, a tudományos program közös mederben tartását. tJgy tűnik, emiek a nehézségnek a megoldásában jó kezdeményezésnek bizonyult a 2001-ben Jyváskyláben elsőként meghatározó lebonyolítási formaként alkalmazott szimpóziumi rendszer, amely az ottani tapasztalatok alapján 2006-ban Debrecenben is kiválóan működött. E szervezési forma a legszűkebb szervező gárda válláról némileg leveszi a tudományos program elökészitésének a nehéz terhét is, és részben áthelyezi azokéra, akik egy-egy, az adott kongresszus központi tematikájához kapcsolódó, körülhatároltabb témakörben vállalkoznak aiTa, hogy tudományos eszmecserét szervezzenek. Ezzel együtt értelemszerűen kitágul az a szellemi bázis is, amely e tudományos tanácskozások arculatát alapvetően meghatározza. A szimpóziumvezetök személyes kapcsolataik révén egy-egy kisebb tudományos közösség szélesebb köreihez is könnyebben el tudnak émi, és a szimpóziumok szinopszisának közreadásával előzetesen is némileg alakítani tudják a kongresszusra jelentkező szakemberek konkrét témaválasztását, ami a sokszínűséget nem csorbítja ugyan, de a tudományos vita hatékonyságát kétségkívül nagyban fokozza. E kötet szerkesztői igen kedvező tapasztalatokat szereztek e téren mindkét utóbbi hungarológiai kongresszuson. Nagy örömünkre szolgált, hogy a 2001. évi rendezvény három rokon tematikájú szimpóziumának előadásai közös kötetben jelenhettek meg {Hungarológia és dimenzionális nyelvszemlélet. Szerk. hoff-mann István-Juhász Dezső-Péntek János. Debrecen-Jyváskylá, 2002). A könyv a szakterület szinte minden érintett képviselőjéhez eljutott, és jó kritikai visszhangja, valamint az azóta megmutatkozó idézettsége arra ösztönzött bennünket, hogy a 2006. évi kongresszus idevágó anyagát is hasonló módon jelentessük meg. 7