Nyelvi változás és váltakozás társadalmi és műveltségi tényezők tükrében [antikvár]

1. Bevezetés Munkámban a nyelv történeti vizsgálatának egyik központi fogalmával, a nyelvi változással kívánok foglalkozni. A vizsgálatban a hangsúlyt nem a nyelvi rendszerben végbement változások kiinduló- és végpontjának, azaz a változás lefolyásának megállapítására helyezem, célom inkább az, hogy a folyamatokat sokszor alapvetően befolyásoló, meghatározó, nyelven kívüli, főként szociális és szociokommunikatív tényezők és a nyelvi váltakozások potenciális fejleményeinek kapcsolatrendszeréről szolgáljak új adalékokkal. A nyelvet tehát nem immanens, diakrón változásaiban külső tényezőktől függetlenül leírható rendszernek tekintem, hanem a társadalmi interakciók legfontosabb eszközének, amelynek minden változása csak ebben a beágyazottságban értelmezhető. A nyelvtörténeti kutatás tárgyát hasonlóképpen értelmezem, mint Maitz (2000) elméleti igényű tanulmányában. Ebben kitűnő összefoglalását találhatjuk a sokak által szükségesnek tartott nyelvtörténeti hangsúlyváltásnak (503): „( ) a nyelvtörténet tárgya -a nyelvtörténetírás hosszú tradícióival ellentétben - nem redukálható a nyelvi rendszer történetére, a történeti grammatikára. Feladatának kell tekintse a rekonstruált nyelvi rendszerek szociokommunikatív kontextusba helyezését, rekonstruálnia kell társadalmi funkciójukat is, hiszen a nyelvi rendszer önmagában, e lépés megtétele nélkül keveset árul el a nyelvről mint a kommunikáció eszközéről, arról, hogy a nyelvhasználatot milyen nyelven kívüli tényezők határozzák meg, s arról, milyen funkciót töltenek be az egyes nyelvi változatok a kommunikációban." A nyelvtörténeti kutatás illetékességi területéről vallott felfogásomnak köszönhetően elemzésemben igen fontos szerepet kapnak a különféle társadalmi és műveltségi tényezők, amelyek talán legfontosabbak a nyelvi változás külső meghatározói közül. A kutatás módszertanát céljaimhoz (a nyelvi váltakozások és változások független változókkal való kapcsolatrendszerének feltárása) igazodva a történeti szociolingvisztikai paradigma eddig felhalmozott jelentős eredményeire építettem. Ezek az eredmények jelentős részben a külföldi szakirodalom gyümölcsei, hiszen a hazai nyelvtudományban csak az utóbbi években és szórványosan tűnnek fel történeti szociolingvisztikai szemléletű és módszertanilag is oda sorolható elemzések - noha a szociolingvisztikai módszerek, eljárások és a nyelv-