Otthon a szavakban [antikvár]

Kedves Olvasó ! „óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell, hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember: mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember; így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember." Talán Babits Mihály is biztatja mindazokat a megszállottakat, akik könyvet írnak, szerkesztenek, kiadnak. Talán dr. Durucz Istvánné, Lakatos Sándorné és a nyíregyházi fiatal segítőik is e szép gondolat jegyében alkották meg a 2010-ben megjelent Beszédművelők arcképvázlata című kötetet. Mindenképpen csak köszönettel adózhatunk az ötletért és a megvalósításért, az áldozatos munkáért. Továbbá azért is, hogy rá egy évre eltervezték a könyv újbóli, bővített kiadását, melyhez javarészt összegyűjtötték a szöveges anyagot és a fotókat. Ők elkezdték, mí befejeztük. A két cselekvés közti idő - különféle okok miatt - kissé hosszúra nyúlt; elnézést kérünk ezért a könyvben megjelenő nyelvművelőktől. Számuk szép, ha nem is kerek. Kik ők? Olyan emberek, akik otthon érzik magukat a szavakban. Főleg tanárok, de akad köztük óvónő, gyógyszerész, orvos, pap, közgazdász, szerkesztő, sőt egyetemi hallgató is. Fiatalok, fiatalabbak (Deme professzor úr nyomán) és nagyon i^ak! Lélekben, az anyanyelv iránti elkötelezettségben és szeretetben egyformán azok. Sok másban különböznek persze, de ebben ugyanaz a szent cél vezérli őket, amit a magyar nép Kazinczytól tanult: ,Jót s jól!" Ki mennyire járt és jár jól ezen a sokszor göröngyös úton? Nos, erre a kérdésre kap választ a kedves olvasó, ha belelapoz a könyvbe. S talán az is eldől, amire Babitscsal együtt vagyunk kíváncsiak: „Csak a Holnap tudja, jó volt-e vagy rossz-e?" A válasz ismerete nélkül is köszönetet szeretnék mondani kötetünk kiadóinak -Anyanyelvápolók Szövetsége, Tinta Könyvkiadó -; támogatónknak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának; Juhász Juditnak, az ASZ elnökének, Kiss Gábornak, a Tinta Könyvkiadó igazgatójának. Megköszönöm a könyvben megjelenő nyelvművelők írásait, olykor nehezen előkerült fotóit, türelmét. Felüdülést jelentett soraikat olvasni. Sok kedves epizód, esemény, életrajzi adat élményszerű elmondása teszi teljesebbé a róluk kialakult képet. Fiatalok elmélkedése a magyar nyelvről; nagymamák visszaemlékezése a 20. század húszas-harmincas éveinek történéseire, iskolai élményeire; a ma már mesésnek hitt emlékek felidézése a régmúltról; tapasztalt pedagógusok pályakezdő éveinek nehézségei, szépségei, munkásságuk sikerei és gondjai, hitvallásuk - érdekes, tanulságos olvasmányok. Ám „nincs rá szó, nincsen rá fogalom", amely kifejezhetné azt a köszönetet, amellyel szerkesztőtársaimnak, két fiatal orvosnak tartozom. Nélkülük - talán korábbi időpontban igen, de - ilyen minőségben, ilyen precizitással nem látna napvilágot ez a vallomás-