Szeplőtlen magyarság [antikvár]

Munkám elkészítésére az a meggyőződésem ösztönzött, hogy mindaddig, míg a sajtó nyelve meg nem tisztul, nyelvművelő mozgalmunk legföljebb részleges sikert arathat. Éppen ezért szinte egész példaanyagomat a napilapokból böngésztem össze. Azért a sok-sok nyelvi hibáért, melyet újságjainkban találunk, nem csupán az újságírók felelősek. Hisz a lapok szövegének egy tetemes része híradó irodáknak változatlan, rendszerint fordított közleményeiből, intézményeknek és vállalatoknak saját fogalmazású hirdetéseiből és közéletünk szereplőinek megnyilatkozásaiból kerül ki. Alkalmi cikkezők gyakori szóhoz-juttatása sem szolgál mindig az újságnyelv javára. A sajtóban úgyszólván egész nyelvünk tükröződik, főkép legmaibb nyelvünk. Semmi sem hat erősebben a napilapok irályára, mint az eleven élet beszéde. Viszont a köznyelv alakulására a sajtó nyelvhasználatának van legnagyobb befolyása. Köznyelvünk megtisztogatásának tehát egyik legkínálkozóbb és legkönnyebb módja az lenne, ha a sajtó szavát magyarossá tennők. A leggyorsabb foganatú eljárásnak is ez mutatkozik. A helyett hát, hogy akár a sajtót gáncsolgatnók a köznyelv rontásáért, akár a közbeszédet leckéztetnők az újságirály pongyolaságaiért, igyekezzünk inkább megállítani és jó irányba fordítani a nyelvromlás kétségtelen körfolyamatát: tisztítsuk meg a sajtó nyelvét ! Járjunk kezére a napi robotjában ellankadt újságírónak magyaros nyelvi formákkal és fordulatokkal; kedveskedjünk neki hibás, idegenes mondatfűzésének megjavításával. Mindezt pedig ne hosszadalmas és ne szakszerű modorban tegyük, hanem egyszerűen, fárasztó elkalandozások nélkül, és ne messziről vett példákkal, hanem lehetőleg saját fogalmazványainak segítségével.