Tanulmányok a kétnyelvűségről V. [antikvár]

RfimmRCsernicskó IstvánA SZÓKÖLCSÖNZÉSHEZ VALÓ VISZONY A KÁRPÁTALJAI MAGYAR KÖZÖSSÉGBENLA szókölcsönzés, vagyis az a folyamat, amelynek során kétnyelvű beszélők az egyik nyelvükből való szót használnak a másik nyelvükben, és ezek a kölcsönszavak ( ) az utóbbi nyelvnek is szerves részévé válnak" (Tmdgill 1997: 41), a nyelvek közötti kölcsönhatások következtében megnyilvánuló kölcsönzés legszembetűnőbb, a laikus beszélők körében is észlelt válfaja" (Lanstyák 2006: 15). A szókölcsönzés kutatásának nagyon nagy hagyományai vannak a magyar nyelvészetben. A magyar nyelv szláv eredetű kölcsönszavainak vizsgálata is jelentős múltra és eredményekre tekinthet vissza (lásd pl. Melich 1910, Kniezsa 1955, Kiss 1976 stb.). Több olyan publikáció is megjelent, melyek a kárpátaljai magyar nyelvváltozatok szláv szókölcsönzéseit tárgyalják vagy érintik ezt a kérdéskört (pl. Fodó 1973, Kótyuk 1973, Lizanec 1993, Csernicskó 1995, 1998, Borbély 2000, Márku 2004 stb.). Számos kölcsönszót tartalmaznak a kárpátaljai magyar nyelvjárások atlaszának kötetei (Lizanec 1992, 1996, 2003), valamint a folyamatosan megjelenő A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára is (pl. Lizanec főszerk. 2000). Jó néhány kisebb nyelvművelő célzatú cikknek, jegyzetnek, szószedetnek is tárgya ez a téma (lásd pl. Drávai 1969, Horváth 1991, 1998, Kótyuk 1995 stb.). Mindeddig kevés figyelem jutott ugyanakkor annak, hogy:a)a kárpátaljai magyar beszélők érzékelik-e saját nyelvhasználatukban a szláv eredetű kölcsönszavakat;b)hogyan viszonyulnak ezen szavak használatához;c)milyen okokkal magyarázzák az ilyen lexikai elemek előfordulását a helyi nyelvváltozatokban. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet a kárpátaljai magyar hanganyagtár adataira támaszkodva, hogy a fenti kérdésekre keressünk választ.