Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről [antikvár]

Benkő Loránd köszöntése1. Ez év dece>berében köszöntjük nagyon sok szeretettel Benkő Loránd professzort, a kieaelkedS nyelvtudóst, az Igen hatásos tanárt, a páratlan eredményességű tudományszervezőt és az igaz barátot hatvanadik születésnapján.Visszagondolva most a vele együtt, de mindenkor a közelében eltöltött évtizedekre három emlék merül fel bennem különös erősséggel Az első egy nyelvatlasz-úttal kapcsolatos. 1952 tavaszán, a Zalaegerszeg melletti Ságodon végezte a gyűjtést három napon át Benkő Loránd, Kálmán Béla és Keresztes Kálmán. Én három évi középiskolai tanítás ós kollégiaml nevelősködés után 1951-ben kerültem fel Debrecenből Budapestre, az akkor megalakult Idegen Nyelvek Főiskolája Magyar tanszékének vezetőjévé neveztek ki. Természetesen némi nyelvjárásgyűjtő múlttal a hátam mögött a Bárczi Géza mellett tanultakat, továbbá az ő indíttatásait hasznosítva folytatni szerettem volna mindenekelőtt a dialektológia elméleti és gyakorlati kérdéseiben való tájékozódást. Számomra tehát kitüntetés volt, hogy a három gyakorlott szakember mellett inaskodhattam. Sok mindent ellestem tőlük, mégis az a beszélgetés maradt meg bennem elsősorban, amelyet miután elvégeztük az aznapi kemény munkát Benkő Loránddal folytattunk késő délután, a faluszéli domboldalon a fűben heveréssrve. Szó esett ott a nyelvat-lasz-munkálatokról, a sürgető nyelvészeti feladatokról, egyetemi ós főiskolai oktatásról, kollégákról, emberekről, az egész akkori életről A sokkal tapasztaltabb szólt itt a kezdőhöz, az indulóhoz felelősen, de emberségesen és ami nekem különösen emlékezetes maradt baráti közvetlen-