Új szavak I-III. [antikvár]

Előszó Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a jövő történelemtankönyvei az 1989/90-es évet, a rendszerváltás, illetőleg -változás évszámát egy új periódus határkövének fogják tekinteni. így ez az évszám a nyelvtörténetben, a szókészlet történetében is új fejezetet nyit, hisz a demokratikus államforma megteremtése, a nyugati országokhoz és az európai közösségekhez való csatlakozásunk, valamint az informatikai áramlatokba, társadalmakba történő bekapcsolódásunk olyan mennyiségi és minőségi változást hozott és hoz, amely folyamatos nyelvújítással és nyelvújulással ér fel. Egyéb okok is a változások lendületét erősítették fel: leomlott a vasfüggöny, megnyíltak a határok, az emberek megismerkedhettek egy más, új világgal. Az idegen nyelvek tanulását nemcsak az idegenforgalom s a szabad utazás indokolta és tette lehetővé, hanem a bennünket elárasztó „szatellitsokk" is: megnyíltak az égi televíziócsatornák, közel ötven idegen nyelvű adás vételére lett lehetőség. Bővültek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok is, egyre több vegyes tulajdonú vállalkozás jött létre. Összességében az új szavak születésének elsődleges oka az emberi gondolkodásban keresendő. A nyelvet beszélő közösség társadalmi életében bekövetkező változás és differenciálódás, s az ennek nyomán felbukkanó új fogalmak, értelmi árnyalatok kifejezésének kényszerítő szüksége hozza létre a neologizmusokat. Bizton állíthatjuk, hogy a forradalminak tekinthető társadalmi, gazdasági, kulturális változások a nyelvre is megtették hatásukat, és természetesen annak legváltozékonyabb részét, a szókincset érintették. Hiszen a szókincs a nyelv legkevésbé állandó része, a szókincs alkotta rendszer nem olyan zárt, mint akár a hangtan vagy a ragozási rendszer, s a szavak különféle összefiiggési rendszere olyan laza, hogy egy szó kihullása vagy bekerülése nem zavarja meg. A megszülető új szavakat két nagy csoportba sorolhatjuk. Egyrészt vannak olyan kifejezések, amelyek gyakorlati céllal jönnek létre, jól tükrözik a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet változásait. A nyelvet ermek megfelelően mindig bővíteni kell új kifejezésekkel, hiszen a változó, mindennapi életben égető szükség van új szavakra. Ez az igény először a XVIII. század végén és a XIX. században, a nyelvújítás m