Horváth Jánosról [antikvár]

Részlet a könyvből: Régi panasz, hogy a tudományos írók gyakran helytelenül ítélik meg a tartalom és a forma viszonyát. Úgy vélekednek, hogy tudományos írásműben a tartalom a fődolog, a formára nem szükséges különösebb gondot fordítani, azért még lapalji jegyzetek tömegével is rontják munkájuknak zavartalan olvashatóságát. pedig az anyagnak formába öntése sohasem mellékes. Nem mindegy, hogy milyen az a nyelvi köntös, amelyben megjelenik a kifejezésre váró gondolat. Az írásműnek hatása és jövője szempontjából éppenséggel nem közömbös, jól van-e megírva vagy rosszul, kellemes olvasmány-e vagy élvezhetetlen. Már Buffon megmondta a stílusról szóló híres akadémiai székfoglaló értekezésében, hogy csak a jól megírt művek élnek tovább az utókorban. (...) Tehát aki tollat fog kezébe, ha csupán azzal a szándékkal is, hogy tanítani akarja embertársait, nem lehet el valamelyes formaérzék nélkül. Ezt minálunk Arany János is hangoztatta, éppen a franciákat ajánlván példaképül. A Koszorúnak egy cikkében azt írta Akadémiánk üléseiről, nyereségnek tartaná, ha a tudósok "arra is ügyelnének, hogy értekezésöket szépen, formában adják a nyilvánosság elé, símára fésüljék a nyelvhibáktól, pongyolaságát felövedzzék, itt-ott egy kicsi virágot tűzzenek hajába: szóval, hogy az előadásban, ép annyi tudomány mellett, egy kis művészet is legyen. Így tesznek evvel például a franciák, s nem mondhatni, hogy alaposságuk nagyon megsínylené."