ŐSnyelv-nyelvŐS? [antikvár]

Nemcsak ​ékességünk, de képességünk, megtartó s fönntartó erőnk is az édes, ékes anyanyelv. Egyszerre eszköz és közvetítő, számtan és muzsika, dallam és logika, játék és törvény. Irdatlan ősi rengeteg, amelyben ékeskedő romváros tárul elénk épen-szépen, amelyből aránylag sebesen – sebbel-lobbal is – érzékelhető a legesleginkább szembetűnő tündérkedés, a játék. Számos és számtalan jel jellemzi jelenleg is nyelvünknek számokra épülő belső szervezetét, amely így szerkezetként is felfogható. Nem csoda tehát, ha csodát művelt működése során, s megszülte ősi fogantatás és nevelés-növelés után ezt a térbeli magzatát. Íme, a mi nyelvi piramisunk, zikkurátunk, logikai Kalevalánk, az Arany János és Vörösmarty által is keresett „őseposz” mértani kristálya. Méri nemcsak időnket, de szellemünk ocsudását, igazi kincstára a tudásnak, ismeretnek, s egyben képességünk lényege. Érték és mérték, évezredek csiszolta drágakő, közünk van hozzá mindannyiunknak, akik magyarul szólunk. Építettük, ám ő is művelt bennünket, megtartott és fölemelt. Nemcsak szellemi, de erkölcsi teljesítmény! Anyánk, szerelmünk áhítata, áldása, édes vallomása, átkaink, káromlásaink titkolója, királyi uralkodónk és alattvalónk. Örök ékszerünk: magyarok!