A szónoki beszéd képzése [antikvár]

- 1 - 1. FOGLALKOZÁS Minden egyes foglalkozáson annyi gyakorlati anyagot kell ol-végeznünkj, amennyi időnkből kiteliko Az egyes fejeztekben előforduló elméleti részeket már az óta előtt minden növendék olvassa áto hogy azzal általában ne kelljen a tanárnak időt töltenieo így a rendelkezésünkre álló időt valóban a gyakorlásp a javitás tölti ki. Ez a munka - minden elméleti fejtegetése mellett is gyakorlati módon kívánja mggvalósitani a beszédtechnika, a b^-szédmüvészetfl a szónoki alkotás mesterségbeli kiművelését. Rövid bevezető fejtegetés azonban elengedhetetlennek tűnik a helyes gyakorlási vagy éppen maga a gyakorlás szükségszerűségének megértetése szempontjából. Senki sem gyakorolhat addig eredménnyel, amig nincs meggyőzőid ve annak szükségességéről és helyességéről. Ha elfogadtuk azt8 hogy szükséges a gyakorlás, akkor már könnyű dolog meggyőződnünk a gyakorlás helyességéről = hiszen éppen a helytelen gyakorlat miatt éreztük szükségesnek kijavítani az előzőleg beidegzett helytelen funkciókat« Tudnunk kell» hogy mit és miért gyakorolunk; miért for-máliink át, javitunk ki régi megszokásokat. Minden eddigi beszédjavító munkánk legnagyobb ellenfele, sőt ellensége az eredeti beideszés volt. Általában senki sem érzi szükségét annak, hogy beszédét javítsa, átalakítsa, mert min-I denki úgy érzi szépnek, jónak, helyesnek, ahogyan gyermek-I korától beidegződtette. A beidegzett beszédfunkció klala-I kit és rögzít bennünk egy bizonyos jellegű hallásérzetet, iizt halljuk jónak még akkor is, ha hibás. Ha ezt a tételt elfogadtuk, akkor már rá is álltunk arra a gondolatra, ; hogy beszédünket javítanunk, esetleg teljesen átalakítanunk kellő