Az igehirdetés [antikvár]

1. A lelkipásztorkodástan fogalma. A lelkipásztorkodástan (mások szerint: lelkipásztorságtan) magának a lelkipásztorkodásnak az elmélete, azaz rendszeres összefoglalása mindazon eszközöknek és módoknak, melyek szerint Krisztus Urunk és az Egyház akaratából a lelkipásztorkodást, a lelkek vezetését kell végezni. A lelkipásztorkodás a lelkek gondozása, nevelése és vezetése. A lelkipásztor a lelkek vezére a Krisztus jelölte úton a Krisztus által kitűzött cél felé. 2. Az elnevezés eredete. A lelkipásztor elnevezés bibliai eredetű. Már a próféták a Messiást mint pásztort tüntették fel. Krisztus Urunk önmagát jó pásztornak nevezi és tanítványai előtt leírja a jó pásztor tulajdonságait, melyek őt megkülönböztetik a bérestől. Pétert ünnepélyesen azzal bízza meg, hogy legeltesse az ő juhait és bárányait. S az apostolok is, miként Krisztust a juhok nagy pásztorának, a lelkek pásztorának és püspökének, a pásztorok fejedelmének nevezik: úgy az apostoli tevékenységet is legeltetésnek, a híveket az Úr nyájának mondják.