Practicum Homileticum [antikvár]

A mai, le nem tagadható szentbeszélési nehézségek megoldásán sokan őrlődnek. Az elgondolások gomolyagából lassankint egyre élesebben bontakozik ki az az irányzat, mely a homiletikai tanítás mellé szakavatott és módszeres homiletikai nevelést és önnevelést sürget. Ennek a célkitűzésnek a jegyében született ez a kis könyv is, mely iránytű és hatékony önnevelő eszköz akar lenni a szószékre készülők kezében. Három, egyenkint is önállóra kidolgozott részből tevődik össze. Az első a gyakorlatban legjobban bevált homiletikai elveket foglalja össze rövid, szemlélődésre alkalmas formában, s ezzel a szentbeszéd megkészítéséhez és a kötet másik két, tulajdonképen részletkérdésről szóló részéhez iparkodik biztosítani a szükséges alapvetést és a lemérési szempontokat. A második rész egy ősrégi hiányt szeretne pótolni, mikor a helyes beszélésre ad eligazítást és csiszolási lehetőséget. A harmadik a hitszónok előadó-mozgását óhajtja nevelgetni, majd kellő lélektani idő alatt egyénítetten megiskolázni. Ez a rész különben Proforisztika, vagyis: a hitszónoki mozgás problematikája címmel megjelent terjedelmesebb dolgozatunkból a 8. tanulmány, mely az előző héttől eltérőleg az egyéni gyakorlódás eszközéül szánva, külön kiadásba kívánkozik.A mondottakhoz képest tehát méltán kapta ez a hármas kis könyv a Practicum Homileticum címet. Adja Isten, hogy a szentbeszélés ügyének szolgálatában csakugyan gyakorlati eredményeket érjen el!Budapesten, 1947. Aranyszájú Szent János napjánTihanyi Tibor.