Szabadulás a sztorifóbiából [antikvár]

Bevezetés Szélcsendes júniusi délutánon indult el Tuki a belvárosból, 1944-ben, láthatatlanul remegő szoknyaszegéllyel. A tizenhét éves lány elhaladt a sarki újságosbódé mellett, el a koszlott bérházak sora mellett, majd hatvan perccel később el a Thököly úti villaépületek mellett is. Befordult az egyik mellékutcába, és láthatatlan másodpercekre torpant csak meg, kistáskáját szorosan magához húzva, mielőtt besurrant a Zománcgyár kapuján. Ott, a gyár nyomorúságos területén tartották fogva a munkaszolgálatos férfiakat, köztük Tónit, a rokont és jóbarátot. Rendes nevén Szerb Antalt. Akinek ruhaneműre és biztató szóra volt szüksége, és aki másnap írt erről a látogatásról egy levelet a feleségének: „Itt járt Tuki, és hozott két váltás fehérneműt " Ezt a levelet ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik. Tuki, rendes nevén Gere Klára, remegő szoknyaszegéllyel surrant ki a Zománcgyár kapuján, túlélte a háborút, majdnem nyolcvan évig élt, és negyven évig dolgozott gyerekorvosként.