Szó-beszéd [antikvár]

Bevezetés Nekünk valószínűleg minden héten több alkalmunk van személyes érintkezésre idegenekkel, szomszédokkal, barátokkal, családtagokkal, gyerekekkel és munkatársakkal, mint középkori őseinknek egy életen át. Mindezekre az interakciókra azonban éppoly kevéssé vagyunk felkészítve, mint ők. A felnőttek megtanítanak minket olvasni, írni, összeadni és kivonni. Segítségükkel, javítgatásaikkal elsajátítjuk ezeket a készségeket. A társalgási készség viszont már más lapra tartozik. Arra megtanítanak minket, hogyan kell helyesen kiejteni a szavakat, és hogyan kell ezeket mondatokká rendezni, de senki sem tanít meg arra, hogyan kommunikáljunk hatékonyan az emberekkel. Amikor hibázunk, nem tudjuk, hogyan hozzuk helyre a hibát -még annyit sem tudunk, hogy egyáltalán javítanunk kellene valamin. Ennek következtében sok emberrel találkozunk, akik nem kedvelnek meg minket annyira, amennyire megkedvelhetnének, vagy egyszerűen faképnél hagynak, és más társaság után néznek. Az üzleti életben az üzlettársaink vagy az üzletfeleink inkább valaki mással kötnek üzletet - olyasvalakivel, akinek a társaságában fesztelenül érzik magukat.