A gyakorló orvos enciklopédiája II. [antikvár]

Gerince laza, borítóján elszíneződött, enyhén hullámos.
„Miként ​Homérosra hét város, úgy tart igényt Markusovszky Lajosra a Duna-medence két népe, a szlovák és a magyar. Markusovszky Lajost mind a magyar, mind a szlovák orvostörténelem nagy alakjai közé sorolja. Mindez azonban csak a felületes, nemzetieskedő tudati maradványoktól nem mentes lélek szemléletében tűnhet ellentmondásnak. Csak ez a szemlélet vetheti fel úgy a kérdést, hogy vagy szlovák, vagy magyar. Az emberiség fejlődésének végtelen útján a "nemzeti” csak múló kategória, és ha – amit mint e két nép értelmiségéhez tartozóknak tennünk kell – túllépjük a „nemzeti” múló fogalmának keretét, és az egyetemes, örök emberi magaslatára emelkedünk, … akkor találkozni fogunk Markusovszky gondolatvilágával is, aki – mint azt kultúrpolitikai írásai bizonyítják – már 100 évvel ezelőtt is az egyetemes, örök emberi világában érzett és gondolkodott." Orvosi Hetilap 1965. 106. 2458. „Minden a szocializmus útjára lépő ország szükségszerűen azokkal az egészségügyi és tudományos intézményekkel, klinikusokkal és kutatókkal kezdi meg a szocialista egészségügy és orvostudomány építését, amelyeket a polgári társadalom reá örökül hagyott. Mi is 1945-ben ily módon kezdtük, és mindaz, … amit a polgári egészségügytől és orvostudománytól, mint értéket kaptunk, Markusovszkynak és munkatársainak, a múlt század haladó orvosértelmiségének hagyatéka.” Orvosi Hetilap 1955. 96. 528. „… a modern medicina hatalmas eredményeitől háttérbe szorított, a modern medicina részben képben rögzíthető, látszatra minden subjektivitástól mentes exaktsága által igazolatlanul másodrendűvé vált klasszikus medicina indokolja, hogy elévülhetetlen értékeire rámutassunk és az elsorvadástól megóvjuk.” Orvosok Lapja 1949. 5. 441.