A gyógyszeres kezelés vezérfonala a klinikai idegtudományokban [antikvár]

Előszó részlet: A XX. század során a természettudományok, különösen az orvostudomány és a biológia rohamos fejlődése egyedülálló eredményeket hozott. A modern medicina bámulatos gyorsasággal állította a gyógyítás és a kutatás szolgálatába a többi tudományterület, a kémia, a fizika és az informatika eredményeit. Ez aztán soha nem látott hatalommal ruházta fel az orvost a beteg ember sorsa felett. Ugyanakkor e fejlődés, a megnövekedett kockázatokkal együtt súlyos erkölcsi, etikai kérdéseket vetett fel. E kockázatok és erkölcsi kérdések nemcsak az egyén, hanem a társadalom szintjén is megjelentek. Felvetődik tehát a kérdés e fejlődés fenntartható-e, esetleg korlátok közé kell-e szorítani. Európában valamennyi egészséggondozási rendszer pénzügyi nehézségekkel küszködik. Az elöregedő lakosság ellátása egyre nagyobb gondot, problémát jelent mivel az egészségügyi ellátás technológiája rohamosan fejlődik, műszer igényessége (CT, MRI, PET stb.) növekszik, a gyógyszeripar egyre hatásosabb termékeit, számos ok miatt, egyre drágábban állítja elő (egy-egy gyógyszer kifejlesztése 300-600 millió dollárba kerül). Az egyre hatékonyabb ellátás ugyanakkor a lakosság átlagos életkorának emelkedéséhez vezet, az időskori megbetegedések növekvő megjelenése miatt viszont a betegek egyre javuló minőségű ellátást igényelnek. Az utóbbi évtizedben tehát jelentős mértékben megnőtt az igény a hatékonyabb egészségügyi ellátás iránt. Megnőtt az ezzel kapcsolatos ráfordítások költsége is és megemelkedtek a gyógyszerárak. Ennek ellenére egyre több gyógyszert használunk. Ez a tendencia várhatóan folytatódni fog Magyarországon is. Ez azt is jelenti, hogy a nemcsak gyakorló orvosoknak. hanem az egészségügyi pénztáraknak is fontos, hogy elsajátítsák az ésszerű, szakmailag szükséges és gazdaságilag lehetséges kezelés alapelveit. A gyógyszerkészítmények kritikátlan alkalmazása és az ésszerűtlen „polypharmácia" (túlgyógyszerezés) ráébresztette a társadalmat arra, hogy ha nem ismerjük a gyógyszerek mellékhatásait előfordulásának gyakoriságát és azok következményeit akkor a iatrogén betegségek egyre gyakrabban fordulnak elő. A hospitalizált betegek körében 3% és 35% gyakorisággal fordulnak elő a gyógyszerek okozta nem kívánt reakciók. így érthető, hogy jelentősen növekszik az igény a humán pharmacologia graduális és a posztgraduális képzésére.