A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón [antikvár]

Előszó: A magyar lakosságnak az 1960-as évek végétől egyre romló egészségi állapota a XX. század utolsó évtizedeiben súlyos demográfiai és epidemiológiai krízishez vezetett. 1981-től évről évre egyre kifejezettebbé vált a népességfogyás mértéke: az ezredfordulóra több mint félmillióval lettünk kevesebben. Össztársadalmi szinten szembesültünk azzal, a szakmai körökben már korábban ismert, epidemiológiai ténnyel, hogy a magyar lakosság korai (a 65. életév betöltése előtti) halálozásának aggasztó mértéke messze felülmúlja nemcsak az Európai Unió tagországai, de a kelet-közép-európai országok lakosságának átlagos halálozási szintjét is - azaz, a korai halálozás mértékének csökkentése nemzeti sorskérdéssé vált. Bár 1990 óta az egymást követő kormányzatok - különböző hangsúllyal - sorra rámutattak a hatékony beavatkozás szükségességére, érdemi, a társadalom széles rétegeire építő, összehangolt akciókra az ezredfordulóig nem került sor. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztálya halaszthatatlannak ítélve a magyar lakosság egészségi állapotából adódó problémák érdemi kezelését, „A tudomány megszólítja az egészségpolitikát" címmel 2000. november 6-án közös tanácskozásra hívta össze az MTA nagytermébe a népegészségügy és az egészségpolitika vezető képviselőit, s megfogalmazta egy átfogó nemzeti népegészségügyi program kidolgozásának és elindításának szükségességét. Az egészségpolitika válasza nem maradt el. 2001. augusztus 21-én az Egészségügyi Közlönyben látott napvilágot az „Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program 2001-2010", melynek nemcsak elindítására került sor, de olyan szintű elfogadtatására is, hogy az az aktuálpolitikai változásoktól, kormányzati ciklusoktól függetlenül össztársadalmi programként, „Az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjaiként, megújulva folytatódik. Jelen - az MTA Orvosi Osztályának kezdeményezésére az Epidemiológiai Munkabizottság tagjainak szerkesztői, szerzői és lektori közreműködésével készült - kiadvány hiánypótló összefoglaló tanulmánynak, az ezredforduló népegészségügyi helyzetelemzésének tekinthető. A szerzők arra vállalkoznak, hogy a hazai népegészségügyi helyzet jellemzésére az általánosan elfogadott demográfiai és halálozási adatok mellett bemutassák a megbetegedési viszonyok és az egészségi állapotot döntően meghatározó egészség-magatartási tényezők alakulását is.