A vírus encephalitisek szöveti reakciói [antikvár]

A vírus encephalitisek szövettani reakcióit számos történelmi előzmény után 1930-ban Spatz (120) rendezte emlékezetes Handbuch fejezetében. Ma is méltányoljuk azt a felismerését, hogy valamely encephalitis kórokozójára a fénymikroszkópos szövettani elváltozások minőségéből és topographiai kiterjedéséből következtethetünk. Ezen az alapon Spatz egységesen vírusfertőzés következményének tekintette csoportosítása 4. tagját: a „gócos polioencephalitisek az agytörzs kiemelkedő bántalmával" csoportot. E csoport tagjairól ma tudjuk, hogy nagyrészt virulens, RNS-vírusok okozta, hagyományos, önkorlátozó, heveny encephalitisek. Csupán a lovak bornai betegségének idesorolása - több ok miatt - bizonytalan, habár ezt is valószínűleg RNS-vírus okozza. Az idegrendszeri gyulladásos folyamat sejtes reakcióinak időrendje típusos esetben eléggé jellegzetes. Először, rövid időre a granulocyták és makrophagok jelennek meg a gyulladásos mezőben az alterált szövetelemek lebontására és eltakarítására. Ezeket követik a monocyták, lymphocyták, plasmasejtek: a helyi, sejtes immunreakció megvalósítói (66). Specifikus jellegüket a megfelelő immunhistologiai módszerekkel lehet kimutatni (99).